Versek

Na, és

    Leírva sok, kimondva kevés, nő létemre bizony káromkodok, most ide gondolom, hogy …. és remélem felfogod. Haragszom, persze, mert szoktam, és csapkodni és ellökni és – kellene gumiból egy nagykés, csak hogy jelképesen feléd dobjam. Ez csúnya volt, leírva sok, ha meg kimondom te csak kacagsz és – arra gondolok, azért ott van, kiáll belőled a nagykés.  …

Tovább

Versek

Ringatnak a habok

    Elálmosít a fürdőszobapára és ahogy a víz habosan átölel, a meleg csend ráül a szempillámra és tompa emlékek törnek fel. Kint halk neszek – talán a tévét kapcsolod, hiányzom, ha sokáig itt leszek? meghallod, ha zokogok?   Egyszer már kipróbáltam… veszekedtünk és én elbújtam a kádban. Vártalak, hátha rám nyitsz, de a víz hideg lett és mi kihűlni…

Tovább

Versek

Mert élsz

  Mert nem vagy már a régi, sem olyan feszes, sem légies, és aki rég nem látott megdöbbenve kérdi: mi ez? Ezt persze nem veszed könnyen, de a lapot meg igen, no meg a szemüveget a fejedre, hiszen anélkül vaksi vagy, meg amúgy is hülyeség lenne megsértődni azon, ami végül is igaz. Mert egyszer csak megszokod, hogy nem vagy már…

Tovább

Versek

Szelíden

  Nézd a szél hogy simogatja össze a leveleket, egyik sem áll ellen neki, már engem sem a félelem vezet, bátor lelkem a szabadságot keresi. Nézd, szelíden terelni mekkora erő… csak láss át a valóságod ködén, csak légy emberi, sebezhető és álmodj, álmodj ahogy én.

Versek

Lesz karácsony

  Lesz karácsony meg bejgli meg égősor a házakon, meg ajándék és ölelés és mézes csók is, ha hagyom, lesz ezer csillag és fény és nevetés… karácsony lesz, vagy abból egy kevés. Mert ott lesz a nincs is a sarokban, ott guggol majd ahol én fázni szoktam, és lesz zokogás is, de azt csak befelé hagyom, és a csillogó könnyeket…

Tovább

Versek

Lemosott mindent

  „Vittél ernyőt? Esni fog!” Nem, valahogy otthon maradt a kapkodásban, a belémégett reggeli rutinok csak azt hajtogatták; legyél ma is makulátlan! „Vittél ernyőt? Most megázol!” Fekete folyókat rajzol a szempillaspirál az arcomon, nem baj, a fejem most a sűrű esőfátyol alá tarthatom. Nem hoztam ernyőt, és már nincs rajtam semmi, az arcomról lassan minden álarc lekerül. Itt vagyok, mert…

Tovább

Versek

Ott ült

  Az ablaknál ült, abban a deprimált, lassú hangulatban, még az idő is fásultan lépte át, csak ült ott és kibámult, messze volt… néma, mozdulatlan. A most, az itt – nem érdekelte, talán nem is látta, ahogy elsuhan a remény, a napfelkelte, hogy már a másnapok is elmaradtak, csak ült, mint a lelkében összecsomósodott közöny, majd felém nézett, és a…

Tovább

Versek

Megálmodlak

  Már álmomban sejtettem, hogy nem lehetsz igazi, de akkor, ott, képtelen voltam elfogadni, annyira valós volt az érzés; mellettem feküdtél az ágyban, az illatod megcsapott, de csak a hátad láttam. Ez hiányzik mindenhonnan, ez az anyaillat, ott feküdtél, de én tudtam hogy halott vagy… mégis győzött a remény, érezni akart ébredésig, ott feküdtünk te meg én, hátha a valóság,…

Tovább

Versek

Megmutatom

  Megmászom neked a hegyet és ha kell, alámerülök, megmutatom; bármit lehet, nincsenek határok, börtönök, megmutatom; ez nem varázslat, az egész világ elfér a tenyeredben, feletted a végtelenség, ma bármit megcsinálhatsz, hisz erős vagy, legyőzhetetlen!    

Versek

Csak te láss, A Fűz

Csak te láss   Most már tudod, ha csak nézel, az kevés, mikor párnát szorított arcomra a kétségbeesés, eszelősen akartam, hogy megláss, hogy csapkod bennem az élni akarás. Csak feküdtem a koporsószagú szobában, jajgattam, kiabáltam, te hármat léptél hátra, és csak egyet előre, én egyre gyengébb lettem, aztán pőre.   És elment a legtöbb barát, a kitartóbbja meg némán pislogott,…

Tovább