Versek

Vizsgálatra várva

  Egyszer csak néhány sejt elfelejt meghalni… bolond ez a világ! Korábban én felejtettem el élni és magamban kerestem a hibát. Ez persze nem ír felül minden mosolyt, én már ismerem a mélyet, most mégis félve nézem egybekulcsolt kezünket, és fehérre szorítom a tiédet. A testem már megszokta a korlátokat és a lelkem egyre szabadabban szárnyal, megtanultam gráciával viselni a…

Tovább

Versek

Már átölel

  Most már csöndesebben gondolok rád, már nem zokogva térdepel a bánat és már nem a halál felé bont vitorlát minden gondolat, hogy megpihenjen nálad. Nem felejtek, csak már nem fulladok, él bennem minden mosoly, minden hang, már szelíden szomorúak a hajnalok és a jajt… megőrzi egy csendharang. Már csöndesebben gondolok rád, már csitítgatni képes minden emlék és úgy suttog,…

Tovább

Versek

Beléd szeretni

  Beléd szeretni. Beléd, nem abba, akit bárki láthat, megtalálni lényeged búvóhelyét és elhinni; van varázslat. Beléd szeretni. Beléd. Én a mélyedbe lopództam, és ami ott volt; a lelkemmel összeért. Beléd szeretni… egy álomittas, beszédes utazás volt, és én veled értettem meg mi az; egymásban pihenni és nem félni a távolt. Beléd szerettem. Beléd. Az élet már melletted szólított meg,…

Tovább

Versek

Örökké

Gondolatrajzok Antológiában megjelent verseim egyike:   Örökké   Majd egyszer… látni alig, inkább csak érezni fogok, tenyered hűsét, és egy megszokott szomorú illatot. Tudni talán még ennyit sem, inkább csak búsan sejteni, hogy bár itt marad pár kép, a szívedet magammal viszem. A szemem becsukom majd, meghagyni nem a félelmet akarom neked, csak pár szerelmes sóhajt, és évtizednyi hűséges emlékemet.…

Tovább

Versek

Itt  maradt

Reggel óta dübörög bennem egy hang, a múltam darabja, azt hittem már rég elmerült, vagy sikerült felcserélni valami jobbra. De ez a sorsomba vésődött jó vastagon és itt üvölt a lelkem börtönében, én visszaszólnék… de már rég a torkomon akadt a szégyen.  

Versek

Vár

  Nem biztos, hogy sikerül – mondtad, és én úgy féltem, hogy visszalépsz, hogy csak hazugság az egész. Nem biztos, hogy sikerül – időt kértél, majd az összes cuccod egy szombat este mégis átpakoltad. Nem biztos, hogy sikerül – láttam rajtad, láttam a szemedben, mégis „belédszeretgettem” a bizalmat. Majd építettem rá egy várat te meg beleültél – kipróbáltad és azt…

Tovább

Versek

Búcsú

A ruhája feketéje árnyékolt be minden reggelt, már csak egyre gondolt, nem kiabált, nem neheztelt, csak nézte, hogy az idő elrepül, a gyásza néma volt és követte rendületlenül. Ha végigment az úton, az ott járt a  nyomában, este melléfeküdt rongyos gyolcsruhában, és ő tudta, hogy az úgysem eresztené… így lassan feladta és leborult a sors elé.  

Versek

Belédfeledkezve

Ülünk egy hétköznap megpihent estéjén, fél szemmel a tévét, de leginkább téged leslek, laposan sandítok rád, arcéled elnézném órákig, szeretem-szerelempercek. Közben az jut eszembe, hogy olyan vagy, mint egy nagy madár, aki ellát a végtelenbe és mindig a bajok felett száll, aki felkap a hátára és elrepít messze… már egészen nézlek, csendben, belédfeledkezve.  

Versek

Analízis

Itt lassan vége lesz a nyárnak, a meleg után jön a fagyos pokol; emlékszel? Meséltem hogy ősszel megvizsgálnak, de a szívem már most zakatol. Majd együtt kattog az agyam egy géppel, levegő be – levegő ki, együtt lélegzem a legnagyobb ítésszel, aki csak a magáét zümmögi. Olyankor eszemben vagy mindig, hiszen ugyanazt érzem, és fájdalmasan rám szakad ahogy mosolyogva éltél,…

Tovább

Versek

Lassíts

A kezemben a gyeplő, markolom, de húsomba vág, te csak röpítesz, én rettegek hogy végzetes ez a gyorsaság. Vágtádtól felhördül a kanyar, lassíts… olyan erőtlen vagyok, a porfelhő mindent betakar… és már a fontosak lettek láthatatlanok. Lassíts, látod… tisztul a táj, s száguldásod zaját a csend cseréli fel, a valóság egyre közelebb lép, és talán azt látja majd, hogy a karodban viszel.…

Tovább