Uncategorized

Valami szerelmeset

  Úgy mondanék valami szerelmeset ami most a pillanathoz illik, valami szerelmeset, ami majd eszedbe jut mindig, de csak nézek rád, a billentyűzet kopog a kezed alatt, lábujjhegyen mögéd állok – a kopogás félbemarad. A reggeli parfümillat még a nyakadban, mit is mondhatnék… hogy mindig megtartottál az éles kanyarokban, hisz most egyenes az út, jöhetnek az álmos hétköznapok, valami szerelmeset……

Tovább

Versek

Találkozásunk emlékére / Levél magamnak

  Hiába vigasztaltalak, te csak álltál ott a tükörnél, én akkor már tudtam, hogy ki vagy, de te egy hallgatag sóhajjal elfordultál, mintha nem is ismernél. Pedig én éreztem a kiszáradt ajkad és ott voltam, amikor fájt, és megijedtem, mikor majdnem feladtad és kértelek, ne akard nekünk a halált, tarts ki, még néhány percet, csak még ezt az éjszakát, én…

Tovább

Versek

Szeress még

  Visszabújnék a rég ölébe, úgy súgnám, hogy szeress, szeress még, de elmentél és én belezuhantam a felnőttlétbe, ahol rámült a reménytelenség. Azt hittem, vége az egésznek, pedig csak elkezdődött valami más, mert akkor kézenfogva utat tört a fénynek két gyermeki szív, két kicsi óriás, és a fülembe súgták, hogy idebújnának a most ölébe, hogy szeressek, szeressek még, hadd kapaszkodjanak…

Tovább

Versek

Így is

  Alig ér bennem a nő valamicskét, ezt én mondom, a te szemed másképp méricskélt tegnap este, szeretni tudlak én így is és nekem elég, ha a szemed simogat, az enyémből úgyis hiányzik egy falat kacérság, de azért elmegy így még, úgyis alszol, mire én melléd érek már a sötétbe karcol a horkolásod egy megszokott menedéket.  

Versek

Girbegurba vers

  alvás helyett gátlástalanul feltör pár félig álom-félig ébren gondolat, (méghogy sötétben nem lehet írni…) egyik kezem vezeti a másikat, mert most semmi sem szaladhat el, az összes érzés papírra kerül, nincs korlát, nincs szabály és az egész egy girbegurba verssé lényegül, hogy reggel megtaláljam benne, amit csak az éjjeli szemem lát, hogy számítson az is, mert kell ez a…

Tovább

Versek

Két év mosolyával

  Ott ültünk csendben, magunkba nyelve a zűrzavart, és a kérdés, hogy „igen-nem?” mint egy félelempalást; betakart. Majd néhány sóhaj ránkrepült és reményszárnyakkal cirógatott, azt súgta: sikerült és felénk fújt egy papírlapot. Most itt ülünk, csendben, két év mosolyával, látod, minden rendben, kint lassan tél lesz, de itt belül, itt belül nyár van.  

Versek

Minden

Egyszer csak megláttam, lassan felém fordult a legőszintébb pillanatában, épp nem aggattak rá színes díszeket, csak ott állt… cicomátlan, egy minden illúziót levetett meztelen valóságban.

Versek

Falevél

  Csak állt és nézte a búsan lengő falevelet, fáradt volt ő is, mint az a nyár végi mozdulat és a levegő illata, ami az orrában maradt. Arra gondolt, „szegény falevél, úgyis elragad egy vihar, mielőtt őszi köntöst öltenél”… Csak állt, a falevelet nézte; úgy tűnt, hogy neki integet, és mikor az felpattant a szélre, eldöntötte, hogy ő is vele…

Tovább

Versek

Százfényű vagy

  Mindig úgy meséltem neked, vigyázva, hogy ne csalogassalak be ebbe a sötét összevisszaságba, de amikor minden gondolatom szétforgácsolta a félelem, te bekéretőztél – és valahogy összeraktad nekem. Akkor láttam, hogy százfényű vagy, ezerszínű, tele örömmel-könnyel, mégis nyugalommal, én még vigyáztam, hogy ne rántson be ez az oldal… de te kifeszültél bennem, és hagytad, hogy a fényeket magamban is felfedezzem.

Versek

Pont ez az élet

Még most is itt ringatom magamban az összes megszenvedett percet, megmutatom, ha te is akarod, nézd meg a legnehezebbet… ez itt úgy formált újra, mint fazekas az agyagot. Már tudom; törékenyen szép minden, ha nincs sötét, csillogás sincsen, de egy fél maroknyi szivárvány is szebbé teszi az utat… és ha hagyok időt csodálkozni, észreveszem, amit az élet magából megmutat.