Versek

Marad-e…

Te egy vitorlást látsz, büszkét, kecsest, én egy csúnyán hajtogatott szégyenlős papírhajót, te egy fiatalasszony csáberejét, én egy fáradt, lassan ötvenest… te az édeset, a gömbölyűt, a békés, vadvirágos mezőt – és nem látod ha keserű éleimmel vágok beléd, sem a feldúlt, lerágott legelőt.   Félek. De téged még jobban féltelek. Hogyha mindennek vége kell legyen marad-e nekünk… belőlem annyi,…

Tovább

Versek

Nem szavak kellenek

  Megint úgy bámulsz rám és egy vállrándítással üzened; volt ez így már sokszor, én csak sóhajtsak mélyeket. Mintha ettől minden megoldódna, te nézel – én zokogok, a hangod is gúnyosan hallik, „ne szívass már, Édes, ez valami asszonydolog?”. Nekem meg alig marad levegőm mire ráébredsz, hogy ide nem szavak kellenek; ekkor magadhoz húzol – egy perc… látod.. már a…

Tovább

Versek

Hazaviszem

Ma hat kiló rohadt gyümölcsöt szedett velem a bánat, ma hat kiló földre hajló emlék zokogott utánad. Siratta a törődést, a régi illatokat, már hazafelé tartok, de a szamócaföld piszka még fekete a körmöm alatt. Ez maradt és néhány jel, amit a karomba karcolt egy faág, ezt is hazaviszem… ahogy a rohadt gyümölcsök szagát.  

Versek

Lélekút

Nem olyan rég ébredtem, hosszú út volt, ki egy gőgös világból, melyből gyötrelem húzott… – gyere velem! – mondta, és én sebekkel borítva, meztelen lélekkel születtem meg újra. Nem olyan rég ébredtem, most már tudom honnan jöttem, és ha meg is botlok, vagy megtörten, belülről vérzem, szivárványruhám a vértem… és soha, senkivel sem cserélnék sorsot.

Versek

Mozdulatlanság

mint egy apró bogár – aki hogy ne vegyék észre rezdületlen marad – úgy tartom bent a levegőt és néhány másodperc alatt szétárad bennem a végtelen, én leszek az idő és bennem torpan meg a világ, majd rám hajol egy súlytalan sötétség… én ezt tanultam tőled, mozdulatlanság  

Versek

Újraültetek

Még mosolyog  véremben a pohár bor, amit a vacsorához ittam, és ma  alig fáj, ami fájni szokott, szép ez a kora nyár, ami itt van, ölel a csend,  most boldog vagyok. Jó lenne így még néhány évet, vihar nélkül, itt… a csendben, valami csak összeköti az egészet, a régit… és aki azóta lettem. Akárhogy lesz, a lényeg úgyis megmenekül, hogy…

Tovább

Versek

Bőrönd

  Alulra a súlyosakat tettem, tetejére a pehelykönnyű finom érzelmeket, de nem sikerült, nem fért bele minden, és a fele cuccom kint rekedt. Most ennyi, felcímkézem, itt a nevem, felírom a címet is, de ha elveszik és megtalálod, fel ne add… ott már senki sem lakik.

Versek

Vándor

  néha táncoltam az úton, néha a bú mutatott irányt, néha a hajnalt csókoltam s az, mintha magammal vihetném úgy csinált, de nem hoztam el soha semmit, és csak magamat vittem, majd ha egyszer megkérdezik; „ki vagy Vándor?” azt felelem, „az vagyok most, aki máskor, akinek mindig lenni akartam az utolsó számadáskor”  

Versek

Telefon

néha, mikor megcsörren a telefon a hangodat várom, hogy a végtelenségből hívj, hogy megkeress, itt semmi sem változott, a számom ugyanaz, és a tiéd is végleges, mert sosem fogom kitörölni, amikor elmentél, megfogadtam, tudod félek, hogy elvesztenék valamit, amiről azt hittem, hogy hallhatatlan…  

Versek

Sárga póló

Persze lehetnék én is a hibás, de te magadra vállalod; „ma csináljunk valami mást” és a hátadra kapsz néhány szürke hétköznapot. Rég elhordtuk őket, mint te azt a sárga pólót, amit tőlem kaptál, kinyúlt lett, színehagyott, most mégis abban feszítesz, – ugyan, hagy már, dobd ki! szólok rád mérgesen, te meg csak vigyorogsz; „de az enyém, és én pont így…

Tovább