Versek

Szerintem

Szerintem már mind hallották, a népek ott a faluban – bár a pletykák nem egyformák – hogy mi volt velem, akkoriban. Szerintem mind összesúgtak: „nézd az asszonyt… nincs haja, vénnek látszik, szomorúnak, s az a szem alatti karika…” Szerintem csak nagyon féltek, hogy amit láttak: az, ami, vagy nem akartak sem gyengének, sem kíváncsinak látszani. Szerintem most csodálkoznak: „nézd az…

Tovább

Versek

Valami új  

Vállad felett nézem a konyhaszekrényt, tudod, nem bírom a változást… de most jó lenne, ha beszereznénk valami újat, valami mást. Vehetnénk egy nagyobb polcot, talán több helye lesz ennek-annak, így nem búcsúzni kell, és végül a régi dolgok… maradhatnak.  

Versek

Kápolna

Egy esős vasárnapon a bánat vezetett. Ismerős volt az út és a bepöttyözött ablaküveg, melyre párát lehelt a remény… talán ő még emlékezett, hogy egyszer, régen… te meg én… és a szép kápolna a város felett.  

Versek

Velem lélegzel

Mindig nagyobbat gondolsz rólam… pedig én csak a bajomtól lettem érzelmesebb, néha az egész világom széthullóban, és magadra ne vedd – de ha egy féltő ölelésbe rögtön be is zárod, én néhány gondolattal később úgyis megölelem a boldogtalanságot. Ám ha fojtón ébred a reggel, és én nem kellek már magamnak se, te itt vagy… velem lélegzel, mintha semmi baj se…

Tovább

Versek

Én mesélek

  Ma egy kicsit lassabb voltál, ma egy kicsit csendesebb, majd a temetőben a síroknál, pihentél egy keveset. Ott ültünk egy fakeresztnél, és helyetted – ma, én beszéltem, ahogy a temetőcsend illata, úgy szállt a szó, szállt mint régen… mert a mesék nem fogytak el, én megőriztem mindet, Mama, és neked itt a helyed, az én mesémben, hogy elringasson, megőrizzen……

Tovább

Versek

Jelentem jól vagyok

Egyszer voltam… mennyi is… alig negyvenöt kiló, tudom mi a fertilis, és hogy a szike mire jó, voltam ötven, aztán hatvan, jelentem épp hatvannyolc… plusz néhány dekagramm. Végre jól vagyok. Távolodnak a fájdalmak, a borúval szőtt gondolatok… úgyhogy szólj most „annak”, mondd meg neki, kérlek, hogy a csodák fontosabbak, mint a gúnyos vélemények. Mondd meg neki, hogy a szeretet szívvel…

Tovább

Versek

Sötétben

Sötétben Fekszem a sötétben, most nem térít el semmi, csak rápattanok egy gondolatra és hagyom szaladni, egyre tovább látok… milyen virgonc is a képzelet, bennem a lámpások felgyújtják az éj-eget, majd… felébred a kétely, cseppekben szivárog, és hirtelen rám kiállt, jaj én már semmit sem látok… csak fekszem és gyakorlom a halált. De hisz itt, a sötétben én varázsolni tudok!…

Tovább

Versek

Szemüveged

Megint a te szemüveged került rám, milyen különleges árnyalatok… tükörbe nézek és lám – én is egy fokkal jobb vagyok. Ezt elveszem, de adok helyette egy másik szemüveget, nehogy azt hidd, hogy mindig csak megtévesztelek. Nézd, így egy hangulat vagyok, tüskés, veszedelmes… nem, ez sem jó, hisz minden szépet elvesz. Látod… még a reményen is átlát, itt a tiéd, inkább…

Tovább

Versek

Az eső

Csendesen ered el az eső. Egy ernyő alatt állva látom, ahogy a földre csöppen, majd elszalad egy kis utcába és minden víz lesz körülöttem. Kipp-kopp, az eső csendre int, hisz nem a panaszát dobolja, ő csak a tegnap könnyeit… azt mossa a porba. Kipp-kopp… én csak hallgatom és mosolyogva nézem, ahogy a világ végül összeér egy álmos, békés szürkeségben.

Versek

Ma csak

  Mindig vittem egy kis apróságot, és tudtam, hogy aznap a te gondtalan kacagásod lesz, ami majd teríti az asztalt. Ma már csak zokogni vagyok képes… ez egészből az asztal maradt, ma meggyújtok egy vézna mécsest és elbújok az emlék alatt. Ha itt lennél, csak lehajolnál… elfújnád a gyertya lángját, én azt mondanám – hiányoztál, és te ezt… egy ölelésbe…

Tovább