Versek

Mozdulatlanság

mint egy apró bogár – aki hogy ne vegyék észre rezdületlen marad – úgy tartom bent a levegőt és néhány másodperc alatt szétárad bennem a végtelen, én leszek az idő és bennem torpan meg a világ, majd rám hajol egy súlytalan sötétség… én ezt tanultam tőled, mozdulatlanság  

Versek

Újraültetek

Még mosolyog  véremben a pohár bor, amit a vacsorához ittam, és ma  alig fáj, ami fájni szokott, szép ez a kora nyár, ami itt van, ölel a csend,  most boldog vagyok. Jó lenne így még néhány évet, vihar nélkül, itt… a csendben, valami csak összeköti az egészet, a régit… és aki azóta lettem. Akárhogy lesz, a lényeg úgyis megmenekül, hogy…

Tovább

Versek

Bőrönd

  Alulra a súlyosakat tettem, tetejére a pehelykönnyű finom érzelmeket, de nem sikerült, nem fért bele minden, és a fele cuccom kint rekedt. Most ennyi, felcímkézem, itt a nevem, felírom a címet is, de ha elveszik és megtalálod, fel ne add… ott már senki sem lakik.

Versek

Vándor

  néha táncoltam az úton, néha a bú mutatott irányt, néha a hajnalt csókoltam s az, mintha magammal vihetném úgy csinált, de nem hoztam el soha semmit, és csak magamat vittem, majd ha egyszer megkérdezik; „ki vagy Vándor?” azt felelem, „az vagyok most, aki máskor, akinek mindig lenni akartam az utolsó számadáskor”  

Versek

Telefon

néha, mikor megcsörren a telefon a hangodat várom, hogy a végtelenségből hívj, hogy megkeress, itt semmi sem változott, a számom ugyanaz, és a tiéd is végleges, mert sosem fogom kitörölni, amikor elmentél, megfogadtam, tudod félek, hogy elvesztenék valamit, amiről azt hittem, hogy hallhatatlan…  

Versek

Sárga póló

Persze lehetnék én is a hibás, de te magadra vállalod; „ma csináljunk valami mást” és a hátadra kapsz néhány szürke hétköznapot. Rég elhordtuk őket, mint te azt a sárga pólót, amit tőlem kaptál, kinyúlt lett, színehagyott, most mégis abban feszítesz, – ugyan, hagy már, dobd ki! szólok rád mérgesen, te meg csak vigyorogsz; „de az enyém, és én pont így…

Tovább

Versek

Meztelen leszek

  A titkok valahogy megmaradnak a múlt szégyenében, egy az én torkom is nyomja, megakadt még régen. Belülről mar. Egyszer kiszakad, akkor beborít majd minket megannyi ragacsos húscafat. Vagy képzeld el, hogy mostantól meztelen leszek, nem lesznek titkok, sem paraván mögé bújtatott hegek, és mint akinek nincs is szégyellnivalója… többé nem zárom be magam néhány ki nem mondott szóba.  

Versek

Valami változott

gyermekként, ha magam körül csak szomorú szemeket láttam, hogy a világ ne ússza meg büntetlenül, üvöltve vetődtem hasra a kiságyban, és minden nap kíváncsian néztem, hogy szomszéd orra milyen görbe, és hangosan kérdeztem anyát, hogy; tényleg gonosz minden törpe? és csak panaszkodtam krokodilkönnyekkel, ha már valaki úgyis mindig kiengesztel… és nevettem, ha elszaladt az idő, legalább gyorsan nagy leszek, királylány…vagy…

Tovább

Versek

Kicsi angyal

  Fotók a falon, a szekrényen, tettem a hálóba is, hogy az ággyal szembenézzen, és két huncut kis mosoly… az legyen az ébredésem. Két hasonló szempár… most a büszkeség keveredik bűntudattal; túl sokáig volt messze tőlem az egyik kicsi angyal. Kicsi Angyal… kicsi vándormadár, egyedül a széllel szemben, mégis mindig hazatalál, hogy egy kicsit… megöleljem.  

Versek

Szerintem

Szerintem már mind hallották, a népek ott a faluban – bár a pletykák nem egyformák – hogy mi volt velem, akkoriban. Szerintem mind összesúgtak: „nézd az asszonyt… nincs haja, vénnek látszik, szomorúnak, s az a szem alatti karika…” Szerintem csak nagyon féltek, hogy amit láttak: az, ami, vagy nem akartak sem gyengének, sem kíváncsinak látszani. Szerintem most csodálkoznak: „nézd az…

Tovább