Versek

Temetőben

  A temetőben nagyanyám egy idős asszonyra mutatott; „neki is meghalt a fia, tudod… meghalt szinte mindenkije, már vagy harminc éve együtt járunk ide – ordítani”   „azóta semmi sem jön rendbe, mintha a pokolban lennénk, vagy élve eltemetve” –  suttogta, majd végigsimította a sírboltot, és láttam, hogy befelé tényleg üvöltött egy nagyot.

Versek

Mint a fák

Gyere, nézz körül az én szememmel, itt kint, ahonnan a remény fakadt, nézd, mintha sírna ma a reggel, harmatgyöngyök gurulnak a fák alatt. Nézd, ők moccanatlan állják, ahogy az ősz átiszkol rajtuk, és viselik a tél magányát, mikor mi már rég feladtuk. Ugye látod már az én szememmel mi az, ami éltet, amit reményt fakaszt, ugye elsétálsz velem itt még…

Tovább

Versek

  Valami láthatatlant repít a szél, a világnak körbesuttog, előled rejteget, és mikor mégis hozzád ér tudod, ez csakis egy titok lehet.  

Versek

Szégyenlősen

  Akkor nem volt szégyenlős a reggel, arcok, kezek járták combjait, és egy hang belül – szeretned kell… mindig… muszáj valakit. Aztán üres lett a reggel, árnyak, bilincsek, börtönök, és a kulcs a zárba már réges-rég beletörött. Feszítővasat ide! Szakadjon ki a helyéről minden! És én kitéptem a szívem is, mert nem volt kinek megőrizzem. Az meg ott hevert a…

Tovább

Versek

Hajnal

  A lakásban még alig zizeg a hajnal, az utca ébredését sem lehet hallani, csak a horkolásod jár némi zajjal, majd az ágy mellé dobott zsebkendők körvonalai eszembe juttatják, hol is hagytuk tegnap abba… Belezokogok a pirkadatba. „Nem értelek” mondtad, a hangod más volt, fölényes, majd jött egy nem túl szofisztikált szónoklat, és én rád azóta egy résen át nézek.…

Tovább

Versek

A bátor

  Kezdődik, közöltem halkan, talán mosolyogtam is hozzá, nem emlékszem, csak arra a fél marék hajra, amit görcsösen szorongattam a kezemben. Féltem, nem tudtam mit szólsz, hogy sírsz-e? Én nem sírtam, még akkor se, amikor azt mondtad:  levágom, és a nullásgép szigorúan végigszántott a koponyámon. És utána azt is mondtad, hogy nekem még ez is jól áll, én meg arra…

Tovább

Versek

Víz alatt

Egy korábban írt versem hoztam el ma Nektek Fruzsina Sándorfi csodálatos festményével <3 Víz alatt rekedt a magány, észrevétlen maradt… árva, egy hang úszik a percek taván, szívem-vérem dobogása. Itt lebegek csak meztelen, a gondolat már hozzám tapadt, most már én sem engedem… terhe itt tart… a víz alatt.

Versek

Van az úgy

  Van az úgy, hogy épp sehogy, íztelen a kávé cukorral, mézzel, bárhogy kóstolom, én itt vagyok, a világ meg ott, a kávét meg kiöntöm, mire idenézel. A forró fekete lé kering a lefolyóban, jó neki; tudja merre van az arra, mert van az úgy, hogy épp sehogy, és a tegnap csak ráhajol egy arra járó pillanatra.  

Versek

Ma

  Ma hozzánk lép, egészen közel és jegeset csókol a halál, ma oda megyünk, hol az emlékezet a széllel kiabál. Ma viszünk valami élőt is, ma virágot ültetünk köréd, ma a búsan meghajoló kőris alatt gyertyalángot ringat, majd némán terül ránk a sötét.      

Versek

Hant felett

Rég jártam erre, hol alvó sírkövek közt elsuhan a félelem, lent néma bölcsők mélyen eltemetve – ma csak néhány könnycsepp jött velem. Úgy állok itt – régi sebeket szakítva, hogy egyszer majd valaki ezüsttel ráírja egy sírra, itt fekszik egy ember, ki a múltban rekedt, és éveket fázott egy hant felett. Most enyém a csend, pár halk kis emlék menekül,…

Tovább