Versek

Lustán

A fejét is lustán tartotta, a szája széle meg se moccant, bevackolt a semmibe és elhitt minden szót, valótlant. Egyszer megkérdeztem; véletlen nem az ő élete, amelyik ott araszolgat tőle pár lépésnyire? Kérdeztem, de nem válaszolt. Arra is lusta lehetett, mert csak némán biccentett és küldött egy hangulatjelet.  

Versek

Csak engem…

lerágta rólam a húst, a hajamat csomókban tépte, elérte hogy gyűlöljem a napvilágot, hogy megsemmisülten essek térdre… a mélybe is palack nélkül engedett, majd az utolsó pillanatban visszarántott, azután kitörölt minden irigységet, értelmetlen hiúságot, és mire mindennel végzett… végül is… látod? csak engem… csak engem hagyott meg.  

Versek

Hadd vigye

Kicsit szúr, olyan bágyadtan sajog, ahogy egy messzire mélázó, szomorkás hangulatba olvadok, ahogy a fájdalmat, mint valami lavinát, kába, nyitott szívvel engedem magamon át. Hátha magával sodor néhány régi, méltatlan csókot, hátha elragad néhány komisz kis hibát, csak meg ne üljön itt a hordalék… hát engedem a kíncseppeknek hadd vigyék és hadd riadjon fel bennem minden, ami eddig tompa volt,…

Tovább

Versek

A régi ház

Már látom a régi házat, és ahogy közeledem, egyre nehezebb a levegő, már látom a hátsó udvart, amit mindig körbenő a dudva, és látom ahogy ott állsz, a napba mosolyogva. Mintha… valamit mondanál is, már mennék feléd, de az édes emlék elé bekúszik egy másik, egy szúrósan sötét, amin épp táncra kért a halál, és ahogy a szobádba lépek, a…

Tovább

Versek

Táncolunk

Táncolunk. Néha összeborulva a lassú perceken, néha egymáshoz sem érünk mintha a mindenség lenne a táncterem. Táncolunk. Apró lépések életünk ösvényein, körbelengve a megérkezés varázsával, emlékszel, Kicsim, ezen az úton egymással úgy indultunk el, hogy… sosem szólt a zene, itt mégis minden elágazás egy táncnak vége… és kezdete.  

Versek

Néma gondolat

Miközben vízcsepphangok mesélnek nekem az ernyőm alatt, mellém surran néhány magasztos gondolat, majd mint a selyemre hulló esőgyöngyről a fények, el is tűnnek, hisz csak a pillanatnak szépek. De ha visszajönnek, belebújok egybe, odaszögezem magam legszebbe, mert van, ami fontos, mindennél fontosabb, és ahhoz már nagyon rég… elfogytak a szavak.  

Versek

Mint egy elefánt

Megjegyeztelek, hozzád bárhonnan visszatalálok, és ha rád szomjazom vadul gázolok mindenen át, pont mint egy kiszáradt csorda mely végre vizet talált. És kitartón követlek, jöhetnek völgyek és hegycsúcsok, de gyötrődni inkább csak magamba bújok… félre tőled, félre mindenkitől, mert hogy szenvedni lássanak, az nem nekem való, én nem leszek sem szemekben szánalmas sem cirkuszi attrakció, és hiába vastagodott meg lelkem…

Tovább

Versek

Sohasem hallgat el

  Utána órákig néztem ki az ablakon. Túl hirtelen lett minden olyan más… azt hittem, Rólad is le kell mondanom, így a miheztartás végett három falat húztam magam köré, egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki, a legvastagabb meg azt, amivé korábban válni akartam, már nem maradt sem levegőm, sem önbizalmam. Elfelejtettem élni, játszani, a világ is sokkal kisebbnek…

Tovább

Versek

Relatív

  most jónak látom az egészet, persze ez is relatív, mint ahogy magamhoz képest ma reggel szép vagyok, vagy mikor megkérdezem, hogy „boldog vagy-e, Édes?”, te meg vissza… „hogy ezt megállapítani ki az illetékes?”, és nézőpont kérdése mennyire vagy komolytalan, és másokhoz mérten mennyire alkuszunk, a szavaknak mekkora súlya van és kérdéses, hogy a mi két kis univerzumunk mihez viszonyítva…

Tovább

Versek

Marad-e…

Te egy vitorlást látsz, büszkét, kecsest, én egy csúnyán hajtogatott szégyenlős papírhajót, te egy fiatalasszony csáberejét, én egy fáradt, lassan ötvenest… te az édeset, a gömbölyűt, a békés, vadvirágos mezőt – és nem látod ha keserű éleimmel vágok beléd, sem a feldúlt, lerágott legelőt.   Félek. De téged még jobban féltelek. Hogyha mindennek vége kell legyen marad-e nekünk… belőlem annyi,…

Tovább