Életek, történetek

Anyu, szép vagyok?

Megosztás

-Anyu, szép vagyok?

-Miért kérdezel ilyet Kicsim?

-Csak szeretném tudni, hogy szép vagyok-e…

-Nekem a legszebb, hisz tudod.

-De Anyu, az te vagy… én azt szeretném tudni, hogy tudod… amúgy szép vagyok-e?

-Persze Kicsim, gyönyörű vagy!

-Akkor nem értem…

-Mit Kicsim, mi a baj?

-Akkor miért csúfolnak a játszótéren? Azt mondják, hogy csúnya vagyok.

-Ki mond ilyeneket?

-Hát a többi lány… körbeállnak és kinevetnek.

-Csak irigyek kicsim, hidd el, ne foglalkozz velük!

-De mást nem csúfolnak, csak engem… Anyu, mond, én csúnya vagyok?

-Nem egyetlenem, higgy nekem, tényleg csodálatos vagy!

-Akkor jó! – válaszolja a kislány. Közelebb húzódik az édesanyjához és puha kis tenyerével végigtapogatja az arcát.

-Anya, te sírsz…

-Ezek csak könnyek, Kicsikém, ne is törődj velük!

Az apró kis ujjacskák finom mozdulatokkal elindulnak az Anya arcán és letörlik a könnyeket.  Ezután a kislány feláll, fehér botjával óvatosan kitapogatja az utat, majd visszafordulva megkérdezi:

-Mond Anyu, mások mit látnak? Látják, hogy szomorú vagyok, hogy félek? Látják, hogy fáj, amit mondanak? Látják, hogy érzem a megvetést és látják, hogy csak bánt a sajnálat?

-Nem kislányom, az emberek sajnos vakok…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.