Életek, történetek

Tükör…. ha 25 évnyi házasság után „lecserélnek” egy fiatalabbra.

Megosztás

 

A tükröt bámulom, mint minden reggel, mióta az a Szemétláda itt hagyott. A ráncaimat nézem, ezeket az idegesítő barázdákat, amik miatt most egyedül vagyok. Mert, hogy ez lehet az oka… a korom… máskülönben minek cseréltek volna le egy jóval fiatalabbra?

Én mindent megtettem Érte, mostam, főztem, takarítottam. Mindezt munka mellett, gyerekek mellett… akik már évek óta kirepültek. Azt mondta, értéktelen vagyok, egy „házisárkány”, ahogy fogalmazott. Rendben, az utóbbi időben tényleg sokat morogtam és csapkodtam, de hát ez mindenkivel megesik, mindenki hibázhat kicsit egy kapcsolatban.

Oldalra fordítom a fejem, ebből a szögből nem is olyan rossz… szinte karaktert adnak arcomnak a szarkalábak. Rendben, nem olyan rugalmas már a bőröm, de hát istenem, hat a gravitáció. Ez a Hitvány Alak még azt is a fejemhez vágta, hogy ódivatú a frizurám és elkényelmesedtem az öltözködés terén. Jó, tényleg nem veszek fel magas sarkú cipőt – csak szaladgálós lábbeliket hordok évek óta. Mert ha egyszer állandóan csak szaladgáltam? Munkába, boltba, postára… minden én intéztem, és a házimunka nem csak az időmet vette el, az erőm nagy részét is. Fáradt voltam, ezért nem róható a fejemre, hogy elmaradtak az összebújások, az ölelések. És az sem igaz, hogy lemondtam volna magamról… Ő volt az, aki nem méltányolta az igyekezetemet, a ráncaimat… Lassan 50 leszek, nem akarok én már versenyezni senkivel.

A homlokomba fésülöm a hajam, így olyan kis buja vagyok… ah, mégsem… szánalmas. Az arcom megnyúlt, a szám is lefelé görbül… Jaj, ezek a redők… a mimikai ráncok a legbeszédesebbek…

Kihúzom magam. A fenébe is, gyalázatos, ahogy ez a Piszok elbánt velem, de nem kell, hogy csak egy használati tárgynak érezzem magam. Igen, megráncosodtam, de hát nem most tündöklök a legszebben? Ezek a kedves kis szarkalábak egyedivé tettek, különlegessé… éretté. Közelebb hajolok a tükörhöz, ahhoz a fényes üveglaphoz ott a fürdőszobámban. A látvány most majdhogynem meghozza az érdeklődésemet még a győzelem iránt is. Szép vagyok. Ugyan már nem fiatal, de igenis gyönyörű. Elhagytak, de nem azért, mert megöregedtem, vagy megváltoztam. Elhagytak, mert elveszítettem az érzést, hogy ugyanolyan fontos vagyok a kapcsolatban, mint a férjem. De ha Ő már nem tisztel engem – majd én tisztelem magamat… nem menekülök az önsajnálatba!

Elment… Soha sem mondta meg igazán, mit szeretne… csak célozgatott, képtelen volt felelősségteljesen viselkedni.

Egy kicsit eltávolodom a tükörtől. Ő is ebbe nézett bele nap, mint nap. Vajon mit látott? Összeráncolom a homlokom… azt hiszem, kezdem érteni. Már nem is haragszom… hiszen nem is engem hagyott itt. Csupán azzal a gyenge férfival szakított, aki végül is mellettem lett…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.