Hétköznapi gondolatok

Fantasztikus férfiak

Megosztás

Rémes éjszaka áll mögöttem. Életem párja egész éjjel horkolt, hiába húztam a fejemre a paplant, hiába rugdostam kétségbeesetten, hogy legalább forduljon az oldalára, minden igyekezetem hiábavaló volt. Szerencsére mára szabadnapot vettem ki, a férjem is elindult már vagy egy órája itthonról, végre lesz egy kis időm magamra.

 

Lustán nyújtózkodom, jó kis nap lesz ez… iszom egy jó kávét, olvasgatok, rendelek egy pizzát… Mi a franc, valami büdös van az ágyamban… juj, a párom mocskos zoknija, idedobta a kispárnám mellé. Finnyáskodva utánanyúlok, akkor látom meg, hogy az éjjeliszekrényen hagyta a tegnap esti kávés bögréjét, amibe már beleszáradt a capuccino. Nagyot sóhajtok és az ágyból kikecmeregve elpakolok.

A hálóból kilépve még mindig morgok, főleg hogy elbotlok egy sáros cipőben, amit „valaki” csak úgy az előszoba közepén hagyott. Még szerencse, hogy a pasi másik lábbelijét tegnap kisuvickoltam, így volt szegénykémnek mit felkapnia. Fogom a cipőt, és már indulnék vele a fürdőbe, amikor észreveszem a polcon hagyott taknyos papír zsebkendőt és egy bevásárló cetlit összegyűrve, némi apró társaságában. Nyilván nyomták a farzsebét.

 

Mély levegőt veszek, és a konyhába bandukolok. Még egy kávésbögre, tányér, morzsa… szóval reggelizett ez a jóember, de a mosogatógépet már nem sikerült megtalálnia. Elhessegetem magamtól a rossz gondolatokat, olyan szépen süt a nap!

De minek ég a villany az ebédlőben? Egy órája is világos volt már, sőt… de nem, nyilván egyszerűbb volt felkapcsolni a világítást, mint felhúzni a redőnyöket. Beleszagolok a levegőbe, mintha cigaretta füstjét érezném. Ah, igen, a férjem stikában rágyújtott, ott a bizonyíték: a terasz előtti virág földjéből kimeredező cigarettacsikk.

Elpakolok, konyha, előszoba kész. Mielőtt főznék egy finom feketét, a mosdóba megyek. Jézus, mi ez a sok szőrszál a kagylóban? A villanyborotva meg elől, a fogkrém tubusáról ne is beszéljünk. Fogkrém jutott a csapra is, jól elkenve, már oda is száradt. A WC ülőke felhajtva, odalépek, hogy lecsukjam… na, ne… ezt le sem húzta… Ebből elég volt!

Dühösen felkapom a fogkefémet, de még idejében észreveszem a sörtékbe csavarodott ősz hajszálat. Az én hajam vörös…

Jó, megfürdök. Mi ez az éles a talpam alatt? Körömdarabkák. Most tényleg? Idevágja a körmét, bele a kádba és még itt is hagyja?

Ismét egy fáradt sóhaj, kipucolom a kádat is, majd elégedetten belefekszem a forró habokba. Innen pont a szennyes tartót látom. Üres. De ami mellette van… gatya, ing, nadrág és mindezek megspékelve egy valószínűleg csuromvizes törölközővel. Gyorsan végzek, elrendezem a szennyest és az egész fürdőt, majd egy szál bugyiban a gardrób elé állok. De megint belelépek valamibe, ez fáj, vérzik is… Egy fogpiszkáló? Hogy került ide? Gondolom a férjem szájában maradt, miután reggelizett és pont itt szabadult meg tőle.

Ragad a talpam a vértől, fél lábon a gyógyszeres szekrényhez ugrálok. Kinyitom, de minden a vérző lábamra potyog. Sóhajtok, majd lehajolok a ragtapaszért. Innen meg pont az ágy alá látok. Szotyi? Mi ez a sok napraforgóhéj az ágy alatt? Ja, tegnap este rágicsálta, egyértelműen lusta volt kivinni a szemetet és egészen egyszerűen az ágy alá söpörte, hogy ne lássam.

Ellátom a sebemet, feltakarítom a szemetet és abban a hiszemben, hogy most már tényleg megérdemlem azt a kávét, kinyitom a hűtőt. Már csak legyintek egyet, amikor látom, hogy a felvágottat és a sajtot a férjem csak úgy behajigálta, visszacsomagolás nélkül. Elkészítem a latte-mat, de eszembe jut, hogy nem voltam WC-n, úgyhogy szaladok… Elfogyott a papír. Itt az üres guriga, de papír sehol. Amúgy meg miért vizes a kéztörlő? Megszagolom. Ez nem víz… ez valami más… Az én drágám nem talált a szaniterbe, úgyhogy feltörölte a padlót a TÖRÖLKÖZŐVEL!

Most már tényleg betelt a pohár! Amerre járt, nyomában káosz. A törölközőt kidobom, már csak a kávém jár az eszemben. Beleszagolok… isteni az illata. Nyomás a teraszra, ott legalább nyugalmam lesz.

Tévedtem. Nem csak én akartam a reggeli italomat egy csendes helyen elfogyasztani. A férjem is. Viszont neki sikerült egy egész bögrével kiöntenie. A ragacsos, cukros léből jutott a székre, az asztalra, sőt még a falra is. Sóhajtok. Takarítás.

 

A tejeskávé kihűlt, már nem is érdekel.

Amúgy is dél van. Ennem kellene valamit, rendelek egy pizzát, vagy inkább valami könnyebbet? Keresem a mobilom… de hová is tettem? Sehol sem találom, úgyhogy felhívom magam a vonalas készülékről. Olyan messziről jön a csengőhang… hol lehet? A szemetesben? Miért dobta be a kosárba ez a jóember a telefonom? Fintorogva benyúlok a zsíros fülpiszkálók és az ételmaradékok közé, ez is itt van már jó pár napja. Kihalászom a készüléket, amit a férjemnek sikerült kihajítania a reggeli újsággal együtt. De az újság miért lett kidobva? Még el sem olvastam. Ja, csak ezen reggelizett. Mindegy, majd megnézem a híreket online.

 

Hát, jó sűrű reggele volt az uramnak, ez már biztos. Szegény.

Na, jó, végül is ráérek… főzök neki valami finomat vacsorára….

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.