Novellák

Egy nő reggel

Megosztás

Katalin 6 éve házasságban él, gyerekei nincsenek. Stabil munkahelye van és egy ingatag házassága. Ám egyik reggel felkel…

 

„Mindig Zoltán ébred először, hallom, ahogy rezeg a telefonja, Ő pedig forgolódik, az orrát fújja, nyögdécsel és nyákosan köhög. Minden reggel. Mindig ugyanúgy. Elfoglalja a fürdőt: bevonul egy újsággal és egy doboz cigivel. Minden reggel szidom magam, hogy annak idején miért nem olyan lakást vettünk, ahol külön van a WC? Most már mindegy… nekem is fel kell kelnem, sietek munkába, de előtte fogat szeretnék mosni és valami sminket készíteni. Sajnos a férjem már fél órája a nagydolgát végzi a mosdóban. Bekiabálok, kérem, hogy siessen, de csak egy röhögés a válasz, amit egy kínos kérdés is követ: – Mi van, nem bírod a szagomat? Nagy levegőt veszek és benyitok.

Zoltán a klotyón trónol, kajánul vigyorog. Undorodom, de belépek, ablakot nyitok és megpróbálok minél gyorsabban elkészülni. Lehetőleg úgy, hogy oda se kelljen néznem. Sajnos a fülemet nem dughatom be, így kénytelen vagyok végighallgatni, hogy ma reggel megint milyen nyúzott a képem és lekonyul a szám, pedig Ő tegnap jól alámvágott, igaz, hogy én csak széttettem a lábam és feküdtem, mint egy fadarab. Amúgy is vegyem tudomásul, hogy pocsék feleség vagyok, és jusson eszembe egész nap, amikor a perverz férfikollégáim rám csorgatják a nyálukat, hogy engem Ő csinált, miatta nézek ki valahogy és miatta van jó munkahelyem, mert ő engem kitaníttatott.

Ennyi elég is, 5 perc, fogom a sminkkészletem és kiviharzok a füstös, bűzös helyiségből. A konyhapultra támaszkodom és egy apró tükör előtt befejezem a sminkem, majd felöltözöm és főzök magamnak egy jó erős feketét. Figyelem, ahogy a gőz kicsap az automatából és elgondolkodom… hol is ronthattam el? Zoltán alig dolgozott a házasságunk utolsó éveiben, én és a családom tartjuk el őt is. Hogy Ő taníttatott? Ez nevetséges? Nem Zoltán maradt fent éjszaka, hogy készüljön a vizsgákra, nem Ő magolt munka és a háztartás mellett naphosszat… Zoltán csak elvárta, hogy a vacsora időre kész legyen, hogy a lakás tiszta legyen, hogy az ágyban hancúr legyen…

A gondolataimból a WC-tartály hangja zökkent ki. Már nem is esik jól a kávé, mert tudom, hogy hamarosan kinyílik a fürdőszoba, kitódul a füst és a szag… egyenesen a képembe, nekem címezve.

Felhörpintem a feketét, kicsit megégetem a szájpadlásom, de nem számít… elegem van.

Zoltán kilép az ajtón és rám néz, szinte végigmér; lefitymálóan, már-már undorral és megkérdi, hogy hová készülök, netán az utcasarokra?

Elengedem a fülem mellett a véleményét, minden nap ez meg, már tényleg unom. Nem válaszolok. A férjem egy barom.

Ezt most mondom ki először magamnak. Hú, szinte megkönnyebbülök.

Zoltán még mindig a hátam mögött áll, magyaráz… valami olyasmiről, hogy egy rendes feleség rendesen viselkedik, és nem azért jár be a munkahelyére, hogy mindenkivel összefeküdjön.

Becsukom a szemem és mély levegőt veszek… A férjem egy barom!

Hátrafordulok, majd a nikotintól sárga szemeibe nézek és belemondom: – Egy barom vagy!

Meglepődik. Azt várom, hogy felemelje a kezét és arcon csapjon. De Ő annyira meghökken, hogy csak áll és néz. Parancsolsz? – kérdezi tátva maradt szájjal. – Egy barom vagy! – ismétlem, és még hozzáteszem: – Egy kőbunkó és én el akarok válni.

Most már mérges, látom az orrlyukán, ahogy fújtat. De nem várom meg, hogy bármit is reagálhasson, gyorsan kiviharzok a lakásból.

A lépcsőházból kilépve körbenézek és látom, hogy milyen színes a világ, milyen hatalmas.

Mély levegőt veszek… furcsa, mi ez a szag? Ja… csak a szabadság illata…”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.