Novellák

Minden férfi egyforma

Megosztás

25 éves vagyok, fiatal, egy szerelmes menyasszony. Eljegyzés, boldogság, fehér ruha, fátyol, dátum, gyűrűk… villámcsapás. Megcsaltál, te szemét? Könnyek, szakítás, fájdalom, csalódás, magány, depresszió. Mit nekem társ, majd én megmutatom. Megy ez nekem egyedül is.

Minden férfi egyforma.

Egy diploma, majd egy másik. Nyelvvizsgák, tanfolyam, jó állás, szamárlétra, konditerem, mellplasztika, előléptetés, új lakás, szép autó… kész.

34 éves vagyok, erős, gyönyörű, feszes és ordít rólam a magabiztosság. Mit nekem szerelem? Azt a férfit kapom meg, amelyiket csak akarom. Tegnap azt a jóseggű pizzafutárt, holnap az új fiút a beszerzési osztályról. Majd én megmutatom, milyen egy jó nő! Gazellatestű, heves és érzéki… Ha nem hívsz fel holnap, hát kit érdekel? Jön másik férfi… bárki… akárki… bárkivel elmegyek. Egyik este sem fekszem le magányosan, a lepedőm összegyűrve, a testem kifacsarva.

Te ki vagy itt mellettem? Sajnos nem emlékszem a nevedre. Ott a névjegykártyám a konyhapulton, a kávéfőző mellett – vegyél el egyet és hívj fel, ha akarsz. Persze hogy nem hívsz, legalábbis nem holnap. Majd előveszed, ha dugni van kedved és eszedbe jut ez… a testem.

Minden férfi egyforma. Akarnak, szeretnek, elmennek.

Azt mondod, szép vagyok? Azt mondod jó voltam, a legjobb, akit valaha megkaptál? Akkor most hol vagy? Miért nem keresel?

Ma egyedül fekszem le, fáradt vagyok. Nehéz itt a levegő, szinte megfulladok. Mi ez az érzés? Ezek könnyek? Az én könnyeim?

Minden férfi egyforma.

Miért nem jut eszembe a neved? Hol is találkoztunk? Egy bár volt, füstös, és érzéki. Azt mondtad jó vagyok, hogy szívesen megismernél. Magadhoz húztál, én hazavittelek. Reggel elmentél. Valamit magaddal vittél, nem csak a névjegykártyámat. Miért nem hívsz?

Minden férfi egyforma.

Várok. Mit nekem férfiak? Leviszem a szemetet, sütök egy süteményt, varrni is megtanulok. Jó ez így, menni fog.

44 éves vagyok, kardigán, sorozatok, mamusz, macska, visszerek. Még mindig nem emlékszem a nevedre, egy tolvaj vagy, de mindegy, jól elvagyok egyedül is.

Minden férfi egyforma.

Elég volt! Add vissza, akarom! Konditerem, arcplasztika, társkereső, új ruhák, szép vagyok. Hangos zene, félhomály, egy pohár bor… majd kettő. Férfiak. Fiatal szerető, édes bódulat, cigaretta, szivárvány és pörgés. Nagyon fáradt vagyok, de veled még elmegyek. Tudod, egyszer elvettek tőlem valamit, tőled talán megszerezhetem. Azt mondod, öreg vagyok? Azt mondod ennél jobbat is kaphatnál? Akkor menj, vissza se nézz. Már nincs mit elvinned tőlem, már üres vagyok.

Minden férfi egyforma.

65 éves vagyok. Leépítés, nyugdíj, másik macska, papagáj. Eszembe jutott a neved, végig ott volt, a lelkembe karcolva. Egy padon ülök, csend, édes szellő. Még mindig várok. Hogy mögém állj, hogy azt mond, szép vagyok, hogy jó voltam, a legjobb, akit valaha megkaptál.

Minden férfi egyforma.

Ma is egyedül fekszem le, fáradt vagyok. Nehéz itt a levegő, szinte megfulladok. Fájdalom, félelem, telefon, segítség, mentők, kórház, szivárvány, ragyogás. Rád emlékszem… te végig azt mondtad, hogy szeretsz, hogy csodás vagyok, és bármit megkaphatok. Tudod mit, veled még egyszer… utoljára elmegyek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.