Versek

Ma csak

  Mindig vittem egy kis apróságot, és tudtam, hogy aznap a te gondtalan kacagásod lesz, ami majd teríti az asztalt. Ma már csak zokogni vagyok képes… ez egészből az asztal maradt, ma meggyújtok egy vézna mécsest és elbújok az emlék alatt. Ha itt lennél, csak lehajolnál… elfújnád a gyertya lángját, én azt mondanám – hiányoztál, és te ezt… egy ölelésbe…

Tovább

Versek

Túl sok

Nem, az szentek nem itt laknak egy kétszobás lakásban, ők inkább a hegy tetején (egyszer tényleg láttam), onnan nézik, hogy vadászik egymásra a sok bogár, és csapja agyon őket másik jószág, amely arra jár. De lehet, hogy egy barlang mélyén, hová nem jut el a wifi sem, hol a sötétben nem is látszik, hogy egymást nézik irigyen. De lehet, hogy…

Tovább

Versek

Csak tarts

Tartsd ide… csak a válladat, hogy nekitámaszkodjam, ha mellőlem minden elszakad, én tudjam, hogy még itt van… vagy ha épp szétrombolnám, ütném a falakat és sok a szakadék… vagy itt legyen, ha egy emlékdarabkán véletlen megbotlanék. Azt tartsd ide… a válladat amibe a remény kapaszkodott, aminek nekifeszül majd az akarat… csak tartsd ide, én elbújok ott.    

Versek

Félálomban

Ez csak álom – félig tudatom csendesítem; ez a nyomasztó gondolat majd úgy száll el, hogy megint rózsaszínben tündököl a reggel… Álmomban csak boltban voltál. Én némán vártalak; gyere… gyere haza, vagy legalább ébresszen a vekker – mindegy – csak a fájdalom, az múljon el egyszer. De a torkomon akad a valóság ahogy az emlékek hada árad, és szép lassan…

Tovább

Versek

Hegek

Az első metszés, az fájt a legjobban, mélyre hatolt és hiába is titkoltam, utána egy rémes var maradt. De a var – lassan heggé szelídült, itt van ma is a blúz alatt, ha idehajolsz, biztos látod, nem csak a rémült, megcsonkolt hiúságot.   Az első – az nagyon fájt, a másodiktól vaddá váltam, a sokadik a félhomályt vágta ketté… végül…

Tovább

Versek

Emlék

azzal amit itt hagytál, most nem tudok mit kezdeni, csak idekísér egy pár emléket a tavasz, majd egy hallgatag régi kép kerül elő, rajta reszkető madárcsontú nőalak, és ahogy rám sír az a szempár, idehajol a fájdalom, lassan a vállamra teríti magát és én hiába vigasztalom… ha egyszer már rám égett ez a gyászkabát  

Versek

Vászonra festve

Kezében néhány meztelen lélekecset, azzal él… azzal cirógat életre egy ismerős képzelet… még nem tudod, de neked suttog, a távolságok kiszorulnak, megrepednek acélburkok… és te arra vársz, hogy belépj oda, ahol beérnek a világok, ahol rád borul a csoda… ekkor lerántják a fátyolt, és te ott – a vásznon találod a saját, keretbe varázsolt örökkévalóságod.  

Versek

Végzet

halkan köszönt be a végzet, és lassan szivárgott belém, azóta egy elképzelt világban élek, egy olyan álom közepén, amiben szabadon járhatok, ahol a hangok, az illatok, a szivárvány könnycseppje, mind engem kísérnek a megváltást keresve, ahol elbújik sok titok, ahol minden fáj, és fájni fog, ahol búskomor a sóhaj, ami rám terül gyengéden, de benne annyi szépség lapul, és már…

Tovább

Versek

Sóhajok

Egy világból ki, a másikba be, és mindnek súlya itt marad, mi körém tekeredve lehúzza a vállamat. Kérdezném, hogy hová rakjam, de a bölcsek nem érnek rá… elmentek egy kis időre, gondolom a hegyek alá. Én csak vánszorgom, csak előre… egyik nap a másik után, fel a hegyre, le a völgybe, át a gondok nagykapuján és azon túl, míg meg…

Tovább

Versek

Nem sietek

Nem szalad el, minden megvár, a legtöbb dolog semmiség már, ami fontos – ez a pillanat, veled kuncogni a paplan alatt. Elkésni? Azt csak akkor lehet, ha megfelelni nem magamnak, hanem másnak sietek.