Versek

Nem szavak kellenek

  Megint úgy bámulsz rám és egy vállrándítással üzened; volt ez így már sokszor, én csak sóhajtsak mélyeket. Mintha ettől minden megoldódna, te nézel – én zokogok, a hangod is gúnyosan hallik, „ne szívass már, Édes, ez valami asszonydolog?”. Nekem meg alig marad levegőm mire ráébredsz, hogy ide nem szavak kellenek; ekkor magadhoz húzol – egy perc… látod.. már a…

Tovább

Versek

Hazaviszem

Ma hat kiló rohadt gyümölcsöt szedett velem a bánat, ma hat kiló földre hajló emlék zokogott utánad. Siratta a törődést, a régi illatokat, már hazafelé tartok, de a szamócaföld piszka még fekete a körmöm alatt. Ez maradt és néhány jel, amit a karomba karcolt egy faág, ezt is hazaviszem… ahogy a rohadt gyümölcsök szagát.  

Versek

Lélekút

Nem olyan rég ébredtem, hosszú út volt, ki egy gőgös világból, melyből gyötrelem húzott… – gyere velem! – mondta, és én sebekkel borítva, meztelen lélekkel születtem meg újra. Nem olyan rég ébredtem, most már tudom honnan jöttem, és ha meg is botlok, vagy megtörten, belülről vérzem, szivárványruhám a vértem… és soha, senkivel sem cserélnék sorsot.

Versek

Mozdulatlanság

mint egy apró bogár – aki hogy ne vegyék észre rezdületlen marad – úgy tartom bent a levegőt és néhány másodperc alatt szétárad bennem a végtelen, én leszek az idő és bennem torpan meg a világ, majd rám hajol egy súlytalan sötétség… én ezt tanultam tőled, mozdulatlanság  

Versek

Újraültetek

Még mosolyog  véremben a pohár bor, amit a vacsorához ittam, és ma  alig fáj, ami fájni szokott, szép ez a kora nyár, ami itt van, ölel a csend,  most boldog vagyok. Jó lenne így még néhány évet, vihar nélkül, itt… a csendben, valami csak összeköti az egészet, a régit… és aki azóta lettem. Akárhogy lesz, a lényeg úgyis megmenekül, hogy…

Tovább

Versek

Bőrönd

  Alulra a súlyosakat tettem, tetejére a pehelykönnyű finom érzelmeket, de nem sikerült, nem fért bele minden, és a fele cuccom kint rekedt. Most ennyi, felcímkézem, itt a nevem, felírom a címet is, de ha elveszik és megtalálod, fel ne add… ott már senki sem lakik.

Versek

Vándor

  néha táncoltam az úton, néha a bú mutatott irányt, néha a hajnalt csókoltam s az, mintha magammal vihetném úgy csinált, de nem hoztam el soha semmit, és csak magamat vittem, majd ha egyszer megkérdezik; „ki vagy Vándor?” azt felelem, „az vagyok most, aki máskor, akinek mindig lenni akartam az utolsó számadáskor”  

Versek

Telefon

néha, mikor megcsörren a telefon a hangodat várom, hogy a végtelenségből hívj, hogy megkeress, itt semmi sem változott, a számom ugyanaz, és a tiéd is végleges, mert sosem fogom kitörölni, amikor elmentél, megfogadtam, tudod félek, hogy elvesztenék valamit, amiről azt hittem, hogy hallhatatlan…  

Versek

Sárga póló

Persze lehetnék én is a hibás, de te magadra vállalod; „ma csináljunk valami mást” és a hátadra kapsz néhány szürke hétköznapot. Rég elhordtuk őket, mint te azt a sárga pólót, amit tőlem kaptál, kinyúlt lett, színehagyott, most mégis abban feszítesz, – ugyan, hagy már, dobd ki! szólok rád mérgesen, te meg csak vigyorogsz; „de az enyém, és én pont így…

Tovább

Versek

Meztelen leszek

  A titkok valahogy megmaradnak a múlt szégyenében, egy az én torkom is nyomja, megakadt még régen. Belülről mar. Egyszer kiszakad, akkor beborít majd minket megannyi ragacsos húscafat. Vagy képzeld el, hogy mostantól meztelen leszek, nem lesznek titkok, sem paraván mögé bújtatott hegek, és mint akinek nincs is szégyellnivalója… többé nem zárom be magam néhány ki nem mondott szóba.