Versek

Decemberben

Decemberben   Már érzem a december tisztaságát, ahogy a forralt bor illata körbefog, ahogy az év ünnepi csendjét hívják a megfáradt tegnapok. Ilyenkor pont olyan az élet, amilyennek legjobban szeretem, kinyílnak a fülek, a szívek és senki sem lesz idegen. Ilyenkor célba érnek a vágyak és kicsit még adni is tudunk, meglátjuk a csodákat, és legmélyebb önmagunk.

Versek

Huginak

Huginak   Hajnalra mindig kihűlt a lakás, éjjel nem dobtak szenet a kazánba, a téli reggelbe pislogott két pizsamás, fázós, álmos lányka. Az iskola is messze volt, a falu végén, egyenest, két kicsi lány a hidegben bandukolt, egy jobbkezes, egy balkezes. De estére meleg lett a lakás, temérdek szenet dobtak a kazánba, és az anyjához bújt két pizsamás, boldog kicsi…

Tovább

Versek

Tavalyelőtt

Tavalyelőtt   A tavalyelőtti  – az a búcsúzás éve volt, a január a szakadék szélére tolt, majd a tavasszal karonfogva jött az üresség, hogy amit már elvettek, azt el is temessék. A tavalyelőtti nyár – az a kínok nyara volt, a gyász a carcinomámba karolt és együtt nyúzták le rólam az életet, az egy pokoli nyár volt, kopaszra égetett. A…

Tovább

Versek

Azt hittem

Azt hittem   Én tudok kicsi maradni, azt hiszem, színekkel lenni szabálytalan, és azt hittem, az embert is ismerem, mindegy hogy közel, vagy messze van. Én szeretnék jó lenni magamnak, apró hős maradni a csendben, és mesélni, ha hagynak, de végül túl közel lehettem… Mert naivan ellebbent a függöny: „jól meg sorom, látod, most más van” és vártam, hogy velem…

Tovább

Versek

Na, és

    Leírva sok, kimondva kevés, nő létemre bizony káromkodok, most ide gondolom, hogy …. és remélem felfogod. Haragszom, persze, mert szoktam, és csapkodni és ellökni és – kellene gumiból egy nagykés, csak hogy jelképesen feléd dobjam. Ez csúnya volt, leírva sok, ha meg kimondom te csak kacagsz és – arra gondolok, azért ott van, kiáll belőled a nagykés.  …

Tovább

Versek

Ringatnak a habok

    Elálmosít a fürdőszobapára és ahogy a víz habosan átölel, a meleg csend ráül a szempillámra és tompa emlékek törnek fel. Kint halk neszek – talán a tévét kapcsolod, hiányzom, ha sokáig itt leszek? meghallod, ha zokogok?   Egyszer már kipróbáltam… veszekedtünk és én elbújtam a kádban. Vártalak, hátha rám nyitsz, de a víz hideg lett és mi kihűlni…

Tovább

Versek

Mert élsz

  Mert nem vagy már a régi, sem olyan feszes, sem légies, és aki rég nem látott megdöbbenve kérdi: mi ez? Ezt persze nem veszed könnyen, de a lapot meg igen, no meg a szemüveget a fejedre, hiszen anélkül vaksi vagy, meg amúgy is hülyeség lenne megsértődni azon, ami végül is igaz. Mert egyszer csak megszokod, hogy nem vagy már…

Tovább

Versek

Szelíden

  Nézd a szél hogy simogatja össze a leveleket, egyik sem áll ellen neki, már engem sem a félelem vezet, bátor lelkem a szabadságot keresi. Nézd, szelíden terelni mekkora erő… csak láss át a valóságod ködén, csak légy emberi, sebezhető és álmodj, álmodj ahogy én.

Versek

Lesz karácsony

  Lesz karácsony meg bejgli meg égősor a házakon, meg ajándék és ölelés és mézes csók is, ha hagyom, lesz ezer csillag és fény és nevetés… karácsony lesz, vagy abból egy kevés. Mert ott lesz a nincs is a sarokban, ott guggol majd ahol én fázni szoktam, és lesz zokogás is, de azt csak befelé hagyom, és a csillogó könnyeket…

Tovább

Versek

Lemosott mindent

  „Vittél ernyőt? Esni fog!” Nem, valahogy otthon maradt a kapkodásban, a belémégett reggeli rutinok csak azt hajtogatták; legyél ma is makulátlan! „Vittél ernyőt? Most megázol!” Fekete folyókat rajzol a szempillaspirál az arcomon, nem baj, a fejem most a sűrű esőfátyol alá tarthatom. Nem hoztam ernyőt, és már nincs rajtam semmi, az arcomról lassan minden álarc lekerül. Itt vagyok, mert…

Tovább