Versek

Sárga póló

Persze lehetnék én is a hibás, de te magadra vállalod; „ma csináljunk valami mást” és a hátadra kapsz néhány szürke hétköznapot. Rég elhordtuk őket, mint te azt a sárga pólót, amit tőlem kaptál, kinyúlt lett, színehagyott, most mégis abban feszítesz, – ugyan, hagy már, dobd ki! szólok rád mérgesen, te meg csak vigyorogsz; „de az enyém, és én pont így…

Tovább

Versek

Meztelen leszek

  A titkok valahogy megmaradnak a múlt szégyenében, egy az én torkom is nyomja, megakadt még régen. Belülről mar. Egyszer kiszakad, akkor beborít majd minket megannyi ragacsos húscafat. Vagy képzeld el, hogy mostantól meztelen leszek, nem lesznek titkok, sem paraván mögé bújtatott hegek, és mint akinek nincs is szégyellnivalója… többé nem zárom be magam néhány ki nem mondott szóba.  

Versek

Valami változott

gyermekként, ha magam körül csak szomorú szemeket láttam, hogy a világ ne ússza meg büntetlenül, üvöltve vetődtem hasra a kiságyban, és minden nap kíváncsian néztem, hogy szomszéd orra milyen görbe, és hangosan kérdeztem anyát, hogy; tényleg gonosz minden törpe? és csak panaszkodtam krokodilkönnyekkel, ha már valaki úgyis mindig kiengesztel… és nevettem, ha elszaladt az idő, legalább gyorsan nagy leszek, királylány…vagy…

Tovább

Versek

Kicsi angyal

  Fotók a falon, a szekrényen, tettem a hálóba is, hogy az ággyal szembenézzen, és két huncut kis mosoly… az legyen az ébredésem. Két hasonló szempár… most a büszkeség keveredik bűntudattal; túl sokáig volt messze tőlem az egyik kicsi angyal. Kicsi Angyal… kicsi vándormadár, egyedül a széllel szemben, mégis mindig hazatalál, hogy egy kicsit… megöleljem.  

Versek

Szerintem

Szerintem már mind hallották, a népek ott a faluban – bár a pletykák nem egyformák – hogy mi volt velem, akkoriban. Szerintem mind összesúgtak: „nézd az asszonyt… nincs haja, vénnek látszik, szomorúnak, s az a szem alatti karika…” Szerintem csak nagyon féltek, hogy amit láttak: az, ami, vagy nem akartak sem gyengének, sem kíváncsinak látszani. Szerintem most csodálkoznak: „nézd az…

Tovább

Versek

Valami új  

Vállad felett nézem a konyhaszekrényt, tudod, nem bírom a változást… de most jó lenne, ha beszereznénk valami újat, valami mást. Vehetnénk egy nagyobb polcot, talán több helye lesz ennek-annak, így nem búcsúzni kell, és végül a régi dolgok… maradhatnak.  

Versek

Kápolna

Egy esős vasárnapon a bánat vezetett. Ismerős volt az út és a bepöttyözött ablaküveg, melyre párát lehelt a remény… talán ő még emlékezett, hogy egyszer, régen… te meg én… és a szép kápolna a város felett.  

Versek

Velem lélegzel

Mindig nagyobbat gondolsz rólam… pedig én csak a bajomtól lettem érzelmesebb, néha az egész világom széthullóban, és magadra ne vedd – de ha egy féltő ölelésbe rögtön be is zárod, én néhány gondolattal később úgyis megölelem a boldogtalanságot. Ám ha fojtón ébred a reggel, és én nem kellek már magamnak se, te itt vagy… velem lélegzel, mintha semmi baj se…

Tovább

Versek

Én mesélek

  Ma egy kicsit lassabb voltál, ma egy kicsit csendesebb, majd a temetőben a síroknál, pihentél egy keveset. Ott ültünk egy fakeresztnél, és helyetted – ma, én beszéltem, ahogy a temetőcsend illata, úgy szállt a szó, szállt mint régen… mert a mesék nem fogytak el, én megőriztem mindet, Mama, és neked itt a helyed, az én mesémben, hogy elringasson, megőrizzen……

Tovább

Versek

Jelentem jól vagyok

Egyszer voltam… mennyi is… alig negyvenöt kiló, tudom mi a fertilis, és hogy a szike mire jó, voltam ötven, aztán hatvan, jelentem épp hatvannyolc… plusz néhány dekagramm. Végre jól vagyok. Távolodnak a fájdalmak, a borúval szőtt gondolatok… úgyhogy szólj most „annak”, mondd meg neki, kérlek, hogy a csodák fontosabbak, mint a gúnyos vélemények. Mondd meg neki, hogy a szeretet szívvel…

Tovább