Versek

Fájt nagyon

Úgy emlékszem, fájt nagyon, de megfogott, nem engedett, pedig sírtam… nem hagyom… majd vártam – talán jobb lehet. Jaj nyers volt és ragadós, csak kapni akart, adni nem, és mögötte sok vak csatlós rohant a nagy semmiben. Befelé… úgy folyt a könny, én tudtam – lassan fulladok, és féltem, hogyha hazajön a szavai, mint tolvajok, elcsennek a lelkemből egy újabb……

Tovább

Versek

Legbátrabb

Lehetek én olyan bátor, hogy csak nevessek, ha összetörnek? Hogy ne féljek az elmúlástól, s malasztból legyen zápor… az ömöljön, ne a  könnyek? Hogy a félelmet néhány percre egy kalitkába zárjam, és a világgal bűnbe esve esztelenség legyen társam? Nem…  nem vagyok én ilyen bátor, ha kérdeznek, félrenézek, így születtem, nem merésznek… de te itt vagy – rám vigyázol, és…

Tovább

Versek

A kép

A kép még akkor készült… jó „tizenévvel” ezelőtt, én hátul állok, szemem rémült, messze nézek… talán ott a háztetőt, vagy, hogy kire hull a vakolat… és mit csinál az az alig részeg alak ott a fák alatt. A képen elöl  – furcsa népek, őket nem ismerem… kellene?, csak jöttek-mentek, ott se voltak, mind csak a tegnapoknak szelleme, igen a  kép……

Tovább

Versek

Nekem

Nekem sírhatsz, felém futhatsz… a bajok elől majd elrejtelek, velem játszhatsz és rám kiálthatsz, én levegőt csak így vehetek. Bár kezed kicsit eleresztem, de nem változom, s nekem – te nem változhatsz, míg messze leszel, tudd, hogy bennem akkor is, és… mindig itt vagy.  

Versek

Nem figyelsz

Hozzád szólok, miért nem figyelsz? Rám se nézel épp e percben, az előbb még minden jó volt, mielőtt még azt kérdeztem… Ez a téma tabu nálad, és a kínos csenddel jelzed, inkább fogjam be a számat, hisz azt kérdeznem sem kellett. De tudod…zavar, beszéljük meg… megkerülni nagy a téma, és ha nem is  hagyod, hogy a keskeny jégen elsüllyedjek, én…

Tovább

Versek

Nem felejtem

  Azt az érzést nem felejtem, még gyenge vagyok elengednem, túl sok mesét hallottam már, tele lett vele a raktár, bár elástam a csatabárdot, mélyre – hogy már ki sem látszott, jött egy zápor… előmosta, és éles még… és nincs rajt rozsda.  

Versek

Két fél

  Elcsábított a közelséged, ott feküdtünk ketten, együtt, és én felnevettem… ha velem is beéred, az időt ne is vesztegessük. De még védtelen voltam… és ott volt az a sok gőg, a sok gyalázkodó vélemény… jaj, mennyien láttak volna holtan, engem – csak hogy ne veled legyek én. Elmarták tőlem a boldogságot, lassan, módszeresen, s végül a sok belém vágott…

Tovább

Versek

Megvár

  A világom gyorsan izzott, színesen, de zavarosan, akkor soha semmi sem volt tiltott, néztem, hogy a testem rohan   Magam akkor nem szerettem, szeretett hát más helyettem.   És a világ pörgött, forgott, használtak és kihasználtak, fáradt lettem… üres, romlott, prédája a rohanásnak.   Magam már úgy nem szerettem, szeretett sok más helyettem.   Majd a testem leült, így…

Tovább

Versek

A semmi

  Az volt a baj… az üresség, az a semmi, amibe létrát ereszteni nehéz, így csak fuldoklott a pállott könnyeibe, mígnem – belészakadt az egész. Lassan üresedett, az emlékek, az álmok… mind az enyészet zabálta fel, s hogy sivár lett, az a szemén is látszott… hisz onnan mászott ki a semmi… miután végzett.  

Versek

Kicsit fáradt

Én vagyok, csak egy kicsit fáradt, kicsit csüggedt, tudod a bánat nyert ma háborút… úgy hármat, de végre itt az este, Veled jött, hogy azt ígérje, belém csókol kis csodákat, és halvány mosolyt a szemembe.