Versek

Ott ült

  Az ablaknál ült, abban a deprimált, lassú hangulatban, még az idő is fásultan lépte át, csak ült ott és kibámult, messze volt… néma, mozdulatlan. A most, az itt – nem érdekelte, talán nem is látta, ahogy elsuhan a remény, a napfelkelte, hogy már a másnapok is elmaradtak, csak ült, mint a lelkében összecsomósodott közöny, majd felém nézett, és a…

Tovább

Versek

Megálmodlak

  Már álmomban sejtettem, hogy nem lehetsz igazi, de akkor, ott, képtelen voltam elfogadni, annyira valós volt az érzés; mellettem feküdtél az ágyban, az illatod megcsapott, de csak a hátad láttam. Ez hiányzik mindenhonnan, ez az anyaillat, ott feküdtél, de én tudtam hogy halott vagy… mégis győzött a remény, érezni akart ébredésig, ott feküdtünk te meg én, hátha a valóság,…

Tovább

Versek

Megmutatom

  Megmászom neked a hegyet és ha kell, alámerülök, megmutatom; bármit lehet, nincsenek határok, börtönök, megmutatom; ez nem varázslat, az egész világ elfér a tenyeredben, feletted a végtelenség, ma bármit megcsinálhatsz, hisz erős vagy, legyőzhetetlen!    

Versek

Csak te láss, A Fűz

Csak te láss   Most már tudod, ha csak nézel, az kevés, mikor párnát szorított arcomra a kétségbeesés, eszelősen akartam, hogy megláss, hogy csapkod bennem az élni akarás. Csak feküdtem a koporsószagú szobában, jajgattam, kiabáltam, te hármat léptél hátra, és csak egyet előre, én egyre gyengébb lettem, aztán pőre.   És elment a legtöbb barát, a kitartóbbja meg némán pislogott,…

Tovább

Versek

Temetőben

  A temetőben nagyanyám egy idős asszonyra mutatott; „neki is meghalt a fia, tudod… meghalt szinte mindenkije, már vagy harminc éve együtt járunk ide – ordítani”   „azóta semmi sem jön rendbe, mintha a pokolban lennénk, vagy élve eltemetve” –  suttogta, majd végigsimította a sírboltot, és láttam, hogy befelé tényleg üvöltött egy nagyot.

Versek

Mint a fák

Gyere, nézz körül az én szememmel, itt kint, ahonnan a remény fakadt, nézd, mintha sírna ma a reggel, harmatgyöngyök gurulnak a fák alatt. Nézd, ők moccanatlan állják, ahogy az ősz átiszkol rajtuk, és viselik a tél magányát, mikor mi már rég feladtuk. Ugye látod már az én szememmel mi az, ami éltet, amit reményt fakaszt, ugye elsétálsz velem itt még…

Tovább

Versek

  Valami láthatatlant repít a szél, a világnak körbesuttog, előled rejteget, és mikor mégis hozzád ér tudod, ez csakis egy titok lehet.  

Versek

Szégyenlősen

  Akkor nem volt szégyenlős a reggel, arcok, kezek járták combjait, és egy hang belül – szeretned kell… mindig… muszáj valakit. Aztán üres lett a reggel, árnyak, bilincsek, börtönök, és a kulcs a zárba már réges-rég beletörött. Feszítővasat ide! Szakadjon ki a helyéről minden! És én kitéptem a szívem is, mert nem volt kinek megőrizzem. Az meg ott hevert a…

Tovább

Versek

Hajnal

  A lakásban még alig zizeg a hajnal, az utca ébredését sem lehet hallani, csak a horkolásod jár némi zajjal, majd az ágy mellé dobott zsebkendők körvonalai eszembe juttatják, hol is hagytuk tegnap abba… Belezokogok a pirkadatba. „Nem értelek” mondtad, a hangod más volt, fölényes, majd jött egy nem túl szofisztikált szónoklat, és én rád azóta egy résen át nézek.…

Tovább

Versek

A bátor

  Kezdődik, közöltem halkan, talán mosolyogtam is hozzá, nem emlékszem, csak arra a fél marék hajra, amit görcsösen szorongattam a kezemben. Féltem, nem tudtam mit szólsz, hogy sírsz-e? Én nem sírtam, még akkor se, amikor azt mondtad:  levágom, és a nullásgép szigorúan végigszántott a koponyámon. És utána azt is mondtad, hogy nekem még ez is jól áll, én meg arra…

Tovább