Versek

Sötétben

  Fekszem a sötétben, hol a nemalvás percei a végtelenbe nyúlnak, minden gondolat éjjeli arcát mutatja: szépnek-szomorúnak. A sötét egy titkot leplez, ha kiszakad belőlem idebent csend lesz… de a hajnal majd üresnek talál, és én egész nap keresni fogom amit otthagytam magamból, ott, annál az éjszakánál.  

Versek

Szerelmünk

Volt már folt a szivárványunkon, ott díszelgett, mint egy sáros lábnyom, akkoriban nem tudtam elfogni a tekinteted, elfordultál attól, ami régen szép lehetett. A legmélyebbre az döfött belém, hogy rájöttem, a fájdalomban már kevesebb a mi, mint az én. És sírtam is titokban, mert utánad a lakás üres lett… majd később pont ez az üresség volt az, ami kézen fogva…

Tovább

Versek

Üvegdarab

Már régóta nem találom, de egyszer volt egy kéklő üvegszilánkom, és épp elég nagy volt ahhoz, hogy mindent rajta keresztül öleljek magamhoz. Abban a kékben a csendesség tükrözött, szép volt az élet az üvegdarab mögött. Azt hittem, hogy abból a kékből mindig meríthetek, nem tudom… talán azt hittem, hogy más színek már nincsenek. De amikor egy sárga árnyék rácsúszott a…

Tovább

Versek

Szekerem

  A nehéz percek földre nyomnak, ilyenkor többet nézek hátra, és ami ott van, nem nagyon hagy előre lépni, beragaszt a mába. Megrekedt a szekerem – csak vonszolom, csak botorkálok, hogy lett a ma értéktelen és mik ezek a vaskorlátok? Minden régi bántalom, csak útját állja a jövőnek, így inkább nyakon csípem néhány régi, heves pillanatom… és a kocsim elé…

Tovább

Versek

Alszanak

Csak ásít egyet a pillanat, és elalszanak rajta a gondolatok, majd álmukban aláhullnak és én velük zuhanhatok. Ott lent a sötét – vak társa lesz a csendnek, a tegnap és a holnap, bennük sírva elpihennek.  

Versek

Most már

Nem tudom előttem milyen voltál, és már én sem vagyok az a régi, lehet a korunknál fogva változunk, vagy mindkettőnk újra gyermekkorát éli. Mert szerettek már sokan… de te ezt úgy tudod, pont úgy, ahogy én akarom; sírva nevetősen bolondosan, egybeérve is – szabadon. Nem tudom előttem milyen voltál, csak azt, hogy most milyenek vagyunk, és hogy most már mind…

Tovább

Versek

Lustán

A fejét is lustán tartotta, a szája széle meg se moccant, bevackolt a semmibe és elhitt minden szót, valótlant. Egyszer megkérdeztem; véletlen nem az ő élete, amelyik ott araszolgat tőle pár lépésnyire? Kérdeztem, de nem válaszolt. Arra is lusta lehetett, mert csak némán biccentett és küldött egy hangulatjelet.  

Versek

Csak engem…

lerágta rólam a húst, a hajamat csomókban tépte, elérte hogy gyűlöljem a napvilágot, hogy megsemmisülten essek térdre… a mélybe is palack nélkül engedett, majd az utolsó pillanatban visszarántott, azután kitörölt minden irigységet, értelmetlen hiúságot, és mire mindennel végzett… végül is… látod? csak engem… csak engem hagyott meg.  

Versek

Hadd vigye

Kicsit szúr, olyan bágyadtan sajog, ahogy egy messzire mélázó, szomorkás hangulatba olvadok, ahogy a fájdalmat, mint valami lavinát, kába, nyitott szívvel engedem magamon át. Hátha magával sodor néhány régi, méltatlan csókot, hátha elragad néhány komisz kis hibát, csak meg ne üljön itt a hordalék… hát engedem a kíncseppeknek hadd vigyék és hadd riadjon fel bennem minden, ami eddig tompa volt,…

Tovább

Versek

A régi ház

Már látom a régi házat, és ahogy közeledem, egyre nehezebb a levegő, már látom a hátsó udvart, amit mindig körbenő a dudva, és látom ahogy ott állsz, a napba mosolyogva. Mintha… valamit mondanál is, már mennék feléd, de az édes emlék elé bekúszik egy másik, egy szúrósan sötét, amin épp táncra kért a halál, és ahogy a szobádba lépek, a…

Tovább