Versek

Megosztható

Egy darabka kenyér, ropogós, hófehér, az utolsó érme, ha kinccsel felérne… mind megosztható.   Mindenünk, amink van, zsebünkben, a bankban, még ha olykor hamis, hisz jut is, marad is… az megosztható.   Igyekszem a képzet lényegét, ha kérded szavakba önteni, nem csak üvölteni… hogy megosztható.   Regélni, mit érzek, hátha odaférek néhány pillanatra, nem zártad lakatra… mi megosztható.   Szeretném,…

Tovább

Versek

Vallomás

    Tükör előtt ér a hajnal, táskás szemmel, kusza hajjal. Most még bizarr ez a látvány, göndör bozont mégsem hátrány. Össze vissza tincs egy gebén… sebaj, mondom – ez az enyém! Pőre érzés kísér olykor, többen kérdik… soha jobbkor: hosszú hajam miért engedtem? Ekkor magam ismételgem: nem engedtem, ez az ára, betegnek nincs frizurája. Meghökkennek, elképednek, ezzel meg is…

Tovább

Versek

Vigyázóm Te vagy

Mi bennem létre alkalmas, Tőled kaptam. Te vetetted el a magot és fakadtam rügyekbe, hisz szerettél… vigyázóm Te vagy.   Ha szirmom tört, türelemmel vártál, öntöztél. Nem hagytál magamra, minden nap eljöttél, hogy elsöpörd a felleget… vigyázóm Te vagy.   Vizet adtál. Forrásvizet, ha fonnyadtam. Oltalmad alá kerülve nem maradtam egyedül egy percre sem… vigyázóm Te vagy.   Látod ezt…

Tovább

Versek

Nyomós okkal

    Zúg a tömeg, minden szinten. Rideg közeg, remény nincsen. Vérünk szívja ez a rendszer. Harcát vívja a kisember. Nincs mit tenni, sok a fejes. Muszáj enni, híg a leves. Meddig szabad csendben lenni? Ég a falat, le kell nyelni? Nagy a világ, van bérletjegy. Ki merre lát, úgyis elmegy. Elszakadhat ez a cérna. Elmaradhat, aki bírta. Mindig ez…

Tovább

Versek

Csodás világ

    Zafíros ég alatt hintázó nád maradt, korhadék evickél, bozótról lehasadt.   Tikkadó gazverem, mellette eleven zöldellő korona hajladoz kedvesen.   Világi ellentét megöli a gyengét, szívós fa élvezi mindenség védelmét.   Akarat, maradás, megújult fakadás, apránként felébreszt… megindul a varázs!   2018. 06.08.  

Versek

Magamhoz

      Elcsent percek egy-egy napból, kiléphetek én a zajból pár pillanat erejéig, egészen a gyökeréig…. magamba.   Olyan mélyre lepillantok, ahová csak magam tudok, kiemelem, leporolom, mikor ragyog, neked adom… magamat.   Teszem ezt egy szép reményért, lopott percek szépségéért, esélyt látva, szerelemmel, ide húzlak levelemmel… magamhoz.   2018. 06.08.          

Versek

Hazamehetek?

  Kábán fekszem, nehezen ébredek. Sajnos megint kiestek részletek. Beszélsz hozzám, kedvesen simogatsz. Féltve súgod, holnap is látogatsz. Néma kérdés, kezeim merevek: Ugye egyszer majd hazamehetek?   Erős könnyek, jajongós éjszaka. Sötét szoba kesernyés fémszaga. Nagyon fázom, nővérke betakar. Csendben várja, aludjak el hamar. Ekkor halkan fülébe lehelek: Van esélyem, hogy hazamehetek?   Álmot zárva ocsúdok bajosan. Fejem sírva emelem…

Tovább

Versek

Édes muzsika

  Mellém lopózik egy dallamfoszlány, titkon megérint… és én jóformán belefeledkezem.   Lágyan ölelve búg érzelmeket, könnycsepp araszol… és kívül reked a külvilág zaja.   Édes muzsika, mely túlharsogja belsőm viharát… majd messze fújja azt, mi ennyire bánt.   2018. 06.06.      

Versek

Sötétben

  Néhány napja, mintha az eddig szendergő gondolataim lázadnának fel, alig alszom. Testem egy ágyban hempergő omladék, tele elméletekkel. Nem érinthetők, kezem súrolja mindet. Távolról gyötörnek, miközben én csendben várom, mi szemembe álmot hinthet.   A nappalok kibírhatók, irányítom a fejemben cikázó képeket. De ha behunyom a szemem, beindítom ismét e fondorlatos lényeket. Szikla zuhan a mellemre, nyom, fojtogat, ha…

Tovább

Versek

Összefogva

  Jobb voltál, már láttam. Átöleltél lágyan, soha ilyet nem éreztem, remegett a lábam.   Tekinteted óvott, szívembe lopódzott, sérült lelkünk kapaszkodott, összecsiszolódott.   Tudom, kicsit féltél. Sokszor időt kértél, de legvégül betartottad mindazt, mit ígértél.   Én sohasem féltem, mert szemedbe néztem, tudtam, mindent véghezviszünk együtt… szövetségben.   Veled megtanultam, szememet behunytam, hűség karján, mint egy kisded, csendben elaludtam.…

Tovább