Novellák

Sosem késő

Nehéz megbirkózni egy betegséggel, főleg, ha ilyen-olyan okból az ember magányra van ítélve. Persze mindenki a saját sorsának kovácsa, sok esetben igenis tehet arról, hogy rosszul alakult az élete. Ferenc is egyedül volt, amikor egy kicsit, tényleg csak egy kicsit megcsapta a halál szele. De tőle nem vett el semmit, inkább csak adott.   „Öreg vagyok már, nehéz életem volt,…

Tovább

Egy kis személyes...

Kicsién

A minap igen érdekes oldalról közelítette meg a pszichológusom a problémáimat. A foglalkozás alkalmával többször is feltette a kérdést, hogy a bennem élő gyermeknek most mire lenne szüksége? Rövid gondolkodás után a figyelmet és a bizalmat neveztem meg, de egy kis idő múlva több minden is felmerült bennem a témával kapcsolatban. Olvastam valahol, hogy a belső gyermeki énünk kihat a…

Tovább

Novellák

Egy nap

Néha olyan furcsák vagyunk, mások… látjuk magunkon, érezzük, a saját bőrünkön tapasztaljuk. Nem tudjuk, hogy erről ki tehet… Mi, vagy a környezetünk? Ezzel Kálmán is így van:   „Kinyitom a szemem, de csak résnyire. Látom, hogy még nem kelt felt a nap, talán négy óra lehet. Ha megmozdulok, teljesen fel fogok ébredni és esélytelen a visszaalvás. Úgy fogok kinézni, mint…

Tovább

Egy kis személyes...

Nyáreleji borús gondolatok

  Természetesen a tavaszra gondolok, mint nyárelőre… arra a tavaszra, amikor már ritkábban esik az eső, amikor már lekerülnek az ember lányáról a gyapjúholmik és a szekrényünket kinyitva felkiáltunk, hogy „Te jó ég, nincs egy rongyom sem”! De nem erről szeretnék írni, nem a „gardróbfelújításról”, sem a virágzó természetről, sőt még a megújulásról sem. A tavaszi fáradtság emlegetése és az…

Tovább

Egy kis személyes...

Altató

Most nem József Attila verséről van szó – bár ez a csodaszép költemény igen közel áll a szívemhez – hanem az altatószerekhez fűződő viszonyomról. A kemoterápiám megkezdését követően egyre rosszabbul aludtam. Na, jó, ez nem pontos kifejezés… egyáltalán nem aludtam. Mert az a néhány órás beájulás, amit az erős fájdalomcsillapítók okoztak – minden volt, csak nem pihenés. Emiatt altatót kaptam,…

Tovább

Hétköznapi gondolatok

Itt a fagylaltozás ideje! A minőségi fagylaltozásé…

A fagylaltot, mint nyalánkságot már 5 ezer évvel ezelőtt megismerte az emberiség. Őseink hóból, tejből és gyümölcsökből készítettek maguknak hűvös édességeket, a kiváltságosok több száz kilométerről is képesek voltak jeget hozatni maguknak az előállításához, tárolásához. A fagyi ekkor még a kiváltságosak csemegéje volt. Majd az 1900-as évek elején feltalálták a tölcsért, a fagylalt népszerűsége pedig folyamatosan nőtt és már minden…

Tovább

Egy kis személyes...

Kistigris

Azt mondják, valaki vagy szereti a cicákat, vagy nem. A párom már régóta szeretett volna egy szőrgombócot, de én a korábbi negatív tapasztalatimra hivatkozva sokáig halogattam a döntést. Ha belegondolok, csak abban a pillanatban mondtam igen, amikor már teljes mértékben biztos voltam abban, hogy a lelkem egészével be tudok fogadni egy új kis jövevényt, amikor már magammal kapcsolatban is azt…

Tovább

Egy kis személyes...

Wellness a „mérlegen”

Ha meghallom ezt a szót, azonnal azok a csillogó szállodák jutnak eszembe, amelyekben életem során már számtalanszor megfordultam. A betegségem után az ezekben töltött hosszú hétvégék, pihenések jelentőségét átértékeltem, már nem részesítem előnyben ezt a fajta „feltöltődési technikát”.   Mit is jelent maga a szó? Ha utána olvasunk, megtudhatjuk, hogy a wellness egyfajta egészségtudatos életmód, a lelki egyensúlyunk javítása, a…

Tovább

Novellák

Állásinterjú

Dolli sokáig egy piacvezető cégnél dolgozott főpénztárosi beosztásban, amikor a kirendeltség megszűnt, a lány hirtelen – dolgozó nőből – álláskereső lett. Viszonylag hamar elhelyezkedett, de arról a rövid, interjúkra járkálós időszakról maradt jó néhány emlékezetes pillanata:   „Korrektül hangzó, asszisztensi állásra pályáztam. Egy rövid, telefonos egyeztetést követően – a megbeszélt idő előtt 5 perccel – bejelentkeztem az adott cég portáján.…

Tovább

Egy kis személyes...

Egy hosszú év emlékére

Ma kibontok egy csomagot… néhány emlék van benne. Kibontom, mert szükségem van rájuk. Az én agyam pesszimista, túl sok rossz emléket tárol… ezek a doboz legaljára kerültek, egy süllyesztőbe… Eltemetni nem lehet őket, nem is akarom… hiszen mindegyik egy lépcsőfok, amikre rálépek, imbolygok… de mégiscsak felfelé vezetnek. Itt vannak, kicsit leporolom őket. Azt mondják, idővel megszépülnek. De miért is lenne…

Tovább