Versek

Közhelyes

  Lépegetsz, haladsz az úton, helyes, vagy nem helyes – ezt nem tudhatod. Te jártad ki, saját múlton nyugszik minden kő, mi ide juttatott.   Jól van ez így… jól megírva, olykor lankán „úszol”, néha hegymenet, ám rendes ösvényt megunva egyszer csak a plasztikjárdát keresed.   Ájtatos látnok mutogat és sejtet égre körmölt, talmi véget. Faképnél hagyod magadat, miközben beveszed…

Tovább

Versek

Ilyen napon

  Hébe-hóba vannak napok, valóságból kiszakadok, csakis szépet, csakis derűt, jelentékeny horderejűt veszem észre, hisz azt látom, mert a rosszat épp kizárom.   Ilyen napon minden kacag, összedőlnek börtönfalak, ilyen napon tarka lepkék játszadoznak, hogy elrejtsék ami pusztít, ami rideg, ilyen napon ebben hiszek.   De a sorsom hazarepít, nyugtalanít, megkeserít. Ha a jelen ebből készült, zűrzavaros múltra épült. Ezt…

Tovább

Versek

Hallgatag dicséret

Nem ismertem nála szebbet, sem szomorkásabbat. Tudtam én, hogy csendben szenved, sohasem szusszanhat. Hős volt, a szótlan érzelem. Ahogy körbenézett, alakja rezdüléstelen, szeme messze révedt. Anyám szavak nélkül dicsért és mondta bánatát, én küzdöttem mindegyikért, sírtam át éjszakát. És nevetett! Ritkán, szívből. Legszebbnek ott láttam, szemei csókaranyszínből voltak, én imádtam. Úgy hiányoznak a szavak, a néma mondatok, az ábrándnak tűnő…

Tovább

Novellák

Mintha mi sem történt volna

Amikor még nem a digitális világban éltünk:   Fáradt vagyok, egész nap csak a munka, alig várom, hogy hazaérjek. Nem mintha ne várna rám egy halom szennyes, a vacsorát is össze kell dobnom. Van időm, a férjem csak hat órakor végez, addig csend lesz és nyugalom. Az ajtón belépve furcsa zajokat hallok. Talán ma korábban hazaért volna a párom? Nem…

Tovább

Versek

Irányban

    Része volt benne. Nem mintha visszamenne, de megtanulta, ha egyszer ráfordulna, félig egy hantban, egyedül, iszonyatban, értelmet szerez, rátapint, megfűszerez. Lépésben baktat. Helyes út mentén sarjad számtalan esély, vezeti járdaszegély. Megfontolt léptek, szemek előre néznek. Letaszítanák? Előre megírt csaták, hisz töretlenül gyalogol… néha leül.   Megpihenni kell, hisz balra cserje zöldell, tollas hírvivő énekli egy túlélő dalát. Róla…

Tovább

Versek

Hallgatag övezet

  Dermesztő közegben magamba mélyedve, szótlanul lélegzem, némán keményedve.   Magánynak kitéve nyilalló sebekkel, Sűrűn körbevéve káposztafejekkel.   Ha beszélnek hozzám, semmit sem mondanak, magasra ugorván köpik a szavakat.   Láthatatlan vagyok, tömegben álcázva, valós pillanatok, halkan megtépázva.   Nem vagyok idegen, egyedül is bírom, magamat ölelem és már van mit írnom…   06.05.             …

Tovább

Versek

Robot

  Homályos képernyő előtt ül. Katonás. Szemideg perzselő monoton villogás, színtelen tekintet, elívelt hátgerinc, mesüge robotnak talán még neve sincs.   Súly alatt megrokkant. Nincs benne öntudat. Kopogó billentyű, szakaszos mozdulat, monitor duruzsol, házilégy döngicsél, droidunk nem pislog, oxigén nélkül él.   Ember volt. Géplénynek zsold által született. Töretlen életért nagy árat fizetett. Nyüszítve hátranéz, szemgolyó rádtapad… eltorzult tükrében meglátod…

Tovább

Novellák

Telefon

Délután van, éppen semmi dolgom, unatkozom. Cseng a telefon, felveszem. –  Halló! – szólok bele gyanútlanul. –  Halló! – válaszolnak. –  Ki beszél? – kérdezem, még nyugodt hangsúllyal. – Ott kibeszél? – tudakolja egy érdes női hang, ami nagyon ismerős valahonnan. Biztos az egyik haverom van vicces kedvében, úgyhogy mély levegőt veszek, és nem csapom le a kagylót. Amúgy is…

Tovább

Versek

Kezem markol

  Terelsz váltig, kezem markol, bágyadt lelkem beléd vackol, minden napért fogj egy hálát, erőmet lásd, ne a gyávát.   Ámde egyszer, csak hogy értsed, apró sebet kaphat vérted, börtön nyelvét hozzád súgom, tisztán láss a nehéz úton.   Okos vitéz akkor lehetsz, cellám mélyén sírva nevetsz, páncél résén kúszó fájás, elindult az eggyé válás.   Akarom, de nem engedem,…

Tovább

Versek

Aki bátor

Acélos szív, igaz érték, semmi pénzért nem cserélnék. Elé állok bús dolgoknak, megélem, ha túl boldognak nem tűnök, mert elmesélem, e világot minek vélem. Csak pojáca, aki kacag, pedig belül kettészakad, mások előtt vihorászik, mosolyálarc mögött játszik. Az a bátor, aki tudja, gyötrelmeit kimutatja. Míg a gyáva bujkál, lapul, bohócjelmezt húzd hanyagul, parolázik, heherészik, mikor belül szíve vérzik.