Egy kis személyes...

Nyáreleji borús gondolatok

  Természetesen a tavaszra gondolok, mint nyárelőre… arra a tavaszra, amikor már ritkábban esik az eső, amikor már lekerülnek az ember lányáról a gyapjúholmik és a szekrényünket kinyitva felkiáltunk, hogy „Te jó ég, nincs egy rongyom sem”! De nem erről szeretnék írni, nem a „gardróbfelújításról”, sem a virágzó természetről, sőt még a megújulásról sem. A tavaszi fáradtság emlegetése és az…

Tovább

Egy kis személyes...

Altató

Most nem József Attila verséről van szó – bár ez a csodaszép költemény igen közel áll a szívemhez – hanem az altatószerekhez fűződő viszonyomról. A kemoterápiám megkezdését követően egyre rosszabbul aludtam. Na, jó, ez nem pontos kifejezés… egyáltalán nem aludtam. Mert az a néhány órás beájulás, amit az erős fájdalomcsillapítók okoztak – minden volt, csak nem pihenés. Emiatt altatót kaptam,…

Tovább

Hétköznapi gondolatok

Itt a fagylaltozás ideje! A minőségi fagylaltozásé…

A fagylaltot, mint nyalánkságot már 5 ezer évvel ezelőtt megismerte az emberiség. Őseink hóból, tejből és gyümölcsökből készítettek maguknak hűvös édességeket, a kiváltságosok több száz kilométerről is képesek voltak jeget hozatni maguknak az előállításához, tárolásához. A fagyi ekkor még a kiváltságosak csemegéje volt. Majd az 1900-as évek elején feltalálták a tölcsért, a fagylalt népszerűsége pedig folyamatosan nőtt és már minden…

Tovább

Egy kis személyes...

Kistigris

Azt mondják, valaki vagy szereti a cicákat, vagy nem. A párom már régóta szeretett volna egy szőrgombócot, de én a korábbi negatív tapasztalatimra hivatkozva sokáig halogattam a döntést. Ha belegondolok, csak abban a pillanatban mondtam igen, amikor már teljes mértékben biztos voltam abban, hogy a lelkem egészével be tudok fogadni egy új kis jövevényt, amikor már magammal kapcsolatban is azt…

Tovább

Egy kis személyes...

Wellness a „mérlegen”

Ha meghallom ezt a szót, azonnal azok a csillogó szállodák jutnak eszembe, amelyekben életem során már számtalanszor megfordultam. A betegségem után az ezekben töltött hosszú hétvégék, pihenések jelentőségét átértékeltem, már nem részesítem előnyben ezt a fajta „feltöltődési technikát”.   Mit is jelent maga a szó? Ha utána olvasunk, megtudhatjuk, hogy a wellness egyfajta egészségtudatos életmód, a lelki egyensúlyunk javítása, a…

Tovább

Novellák

Állásinterjú

Dolli sokáig egy piacvezető cégnél dolgozott főpénztárosi beosztásban, amikor a kirendeltség megszűnt, a lány hirtelen – dolgozó nőből – álláskereső lett. Viszonylag hamar elhelyezkedett, de arról a rövid, interjúkra járkálós időszakról maradt jó néhány emlékezetes pillanata:   „Korrektül hangzó, asszisztensi állásra pályáztam. Egy rövid, telefonos egyeztetést követően – a megbeszélt idő előtt 5 perccel – bejelentkeztem az adott cég portáján.…

Tovább

Egy kis személyes...

Egy hosszú év emlékére

Ma kibontok egy csomagot… néhány emlék van benne. Kibontom, mert szükségem van rájuk. Az én agyam pesszimista, túl sok rossz emléket tárol… ezek a doboz legaljára kerültek, egy süllyesztőbe… Eltemetni nem lehet őket, nem is akarom… hiszen mindegyik egy lépcsőfok, amikre rálépek, imbolygok… de mégiscsak felfelé vezetnek. Itt vannak, kicsit leporolom őket. Azt mondják, idővel megszépülnek. De miért is lenne…

Tovább

Egy kis személyes...

Banya lettem… avagy, hogy vészelem át a művi menopauzát…

A nőknél kialakuló klimax a természet rendje. A hormonváltozás fokozatos, mindenki eltérő mértékben éli át a velejáró tüneteket. Ám nálam ez sem „rendesen” zajlott. Az én életem a nőgyógyászati műtétek és kemoterápia miatt – korán került „új ciklusba”. A szervezetemben nem szakaszosan ment végbe a folyamat, a klimax hirtelen következett be. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen a fiatalság…

Tovább

Novellák

Marika

Marika 50 év körüli nő. Az arca sápadt és beesett, alig nyomhat 45 kilót. Marika végstádiumban van. Egyszerű élete volt, gyerekei nincsenek, szülei fogják végigkísérni ezen a rögös úton. Sosem ment férjhez, mert van, hogy az ember csak egyszer tud szeretni egész életében… többé soha. Ez Marika története: „ – Marika vagyok, és gyakorlatilag haldoklom. Volt egy hónap az életemben,…

Tovább

Novellák

Betti és a varázscipő

Betti egy boldog kismama, aki néhány évvel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy megtalálja a szerelmet. Kamaszkorában egy félénk, alacsony, kicsit duci lány volt, akit emiatt rendszeresen kigúnyoltak az osztálytársai. Az idő múlásával a teste pedig hiába nőiesedett – gátlásai miatt nem volt hajlandó erről tudomást venni. Hatalmas pólókat, egyszerű farmert és sportcipőt hordott a mindennapokban, megpróbált mindenhol szürke és…

Tovább