Egy kis személyes...

Banya lettem… avagy, hogy vészelem át a művi menopauzát…

Megosztás

A nőknél kialakuló klimax a természet rendje. A hormonváltozás fokozatos, mindenki eltérő mértékben éli át a velejáró tüneteket. Ám nálam ez sem „rendesen” zajlott. Az én életem a nőgyógyászati műtétek és kemoterápia miatt – korán került „új ciklusba”. A szervezetemben nem szakaszosan ment végbe a folyamat, a klimax hirtelen következett be.
A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen a fiatalság érzésének elvesztése… milyen az, amikor az „öregség” elkezdődik. A terápiák közepette az életminőségem gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra a béka segge alá került.
A hormonális változások okozta tünetek eleinte összevegyültek a kemoterápiás kezelések kellemetlen mellékhatásaival, így az előbbit még csak mostanában, a szervezetem viszonylagos megerősödésével tudtam különválasztani. A vonzerőm fakulását már a hajhullásom alatt megéltem, és abban a helyzetben nem a hormonális változás volt a legnagyobb problémám. De mára azt tudom mondani, hogy jobban vagyok. Illetve illene jobban lennem. Ha nem kínoznának a banyakór tünetei… testi, és lelki panaszok.

 

Amiket fizikálisan legkevésbé tudok tolerálni: a hőhullámok. Van, hogy csak naponta párszor fordulnak elő, de van olyan időszak hogy, hőhullámról hőhullámra élek. Szabályosan felgyulladok, percekig olyan érzésem van, mintha egy pohár forró vizet a képembe öntöttek volna. Stresszesebb pillanatokban szinte azonnal beindul bennem a hőtermelés, elönti az agyamat és zihálni kezdek. Ha peches vagyok, épp akkor, amikor tömegben állok vagy beszélgetek valakivel. Gyakran ájulás környékez, megszédülök. Na, ilyenkor fordul elő, hogy nem veszem észre magam körül a tárgyakat… ezért nekik megyek. Bevetettem a réteges öltözködés praktikáját, csak hogy legyen mit lekapnom magamról, ha hirtelen elönt a melegség. Sajnos egy ideje sűrűn idegeskedem, kapkodok… ha kapkodok; rám tör a hőhullám… úgyhogy pár másodperc alatt sikerül elérnem, hogy már a levegőt is kapkodni kelljen.
A kemoterápia megkezdése óta altatót szedek. Ettől függetlenül érzem az éjszaka fellépő hőhullámokat is, gyakran felébredek, és ilyenkor képtelen vagyok gyorsan visszaaludni. Nem csak az izzadás, a nyugtalanító gondolatok is meggátolnak a pihenésben.
És akkor rátérek a klimax okozta lelki zavarokra, amiknek csak az utóbbi időszakban fordítok nagyobb jelentőséget. Kezdem azzal, hogy minden apróságon felkapom a vizet. A hangulatingadozás nem újdonság nálam, ezért eleinte nem tudatosult bennem, hogy az egyre növekvő feszültségem egyik jelentős oka lehet akár a „művi menopauza” is. Hónapok óta növényi hatóanyagú készítményeket szedek a testi tünetekre, de sajnos a belső egyensúlyomra kevésbé figyeltem, az önértékelési problémáim negatívan befolyásolták az emberi kapcsolataim alakulását.
Könnyebben elsírom magam, képes vagyok bármint pityeregni. Eleinte nem akartam, hogy a családom ebből akármit is megérezzen, így általában csak legyintettem egyet. Később észrevettem magamban egyéb változásokat is, például, hogy nehezebben hozok meg döntéseket és szinte mindenért bűntudatom van. Most azt érzem, hogy nem csak a fiatalságomat veszítettem el, hanem egy másik jelentős értéket is: a női szerepem fontosságát Dühös vagyok magamra, a kollégáimra, még a szeretteimre is. Elsárkányosodtam. Sajnos a munkatársaim nem állnak jól az empátiát tekintve, úgyhogy a kollegális kapcsolatok helyreállításán sokat kell majd munkálkodnom…
A családommal már szerencsésebb vagyok, támogató környezetben élek, a pozitív hozzáállásuk pedig rengeteget segít, hogy ne érezzem magam kevésbé nőnek.
A változásokat ennek ellenére nehezen élem meg, azonban néhány dolgot igyekszem szem előtt tartani. Az egyik legfontosabb, hogy bármi is történt velem, egyenértékű ember maradok, de időt kell hagynom magamnak, hogy a testem változásával megbarátkozzam. Még nem tudom, hányadán állok magammal, de törekszem a jó hangulatom megtartására, így tudom elérni, hogy a veszteségeim minimálisak legyenek. Kevesebbet dolgozom, kerülöm a stresszhelyzeteket, masszázsra járok: magyarán kényeztetem magam és hagyom, hogy ezt mások is megtegyék. Több „énidőt lopok” és megpróbálok az élet kellemesebb dolgaival foglalkozni.
Életmódot szerencsére nem kell gyökeresen változtatnom, tekintve, hogy a betegségemből kifolyóan már korábban is jobban odafigyeltem az egészséges táplálkozásra. De a megújulásra valamilyen szinten mégis csak szükségem van; új életcélokat kell kitűznöm magam elé. Meg kell tanulnom szépen változni. Kívül és belül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.