Egy kis személyes..., Versek

Kapcsok

Megosztás

Van egy más családom,

de tudom, sosem látom,

és nem ismerem őket,

az életért küzdőket.

 

Olykor összebotlunk,

ha addig eljutottunk,

egy sivár betegházban,

egy zsúfolt kis szobában.

 

Ott egymásra nézünk,

mi félszavakból értünk,

és vagyunk még egy páran,

sok rokon sok szempárban.

 

Valaki eltűnik,

a remény azzal szűnik,

a méltósággal hordott,

a soha ki nem mondott…

 

 

  1. 07.23.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.