Egy kis személyes...

Wellness a „mérlegen”

Megosztás

Ha meghallom ezt a szót, azonnal azok a csillogó szállodák jutnak eszembe, amelyekben életem során már számtalanszor megfordultam.

A betegségem után az ezekben töltött hosszú hétvégék, pihenések jelentőségét átértékeltem, már nem részesítem előnyben ezt a fajta „feltöltődési technikát”.

 

Mit is jelent maga a szó? Ha utána olvasunk, megtudhatjuk, hogy a wellness egyfajta egészségtudatos életmód, a lelki egyensúlyunk javítása, a betegségek kialakulásának megelőzése és a szellemi frissesség javítása. Vagyis fizikai, lelki és szociális harmónia. A nívósabb szállodák pedig mindent meg is tesznek, hogy segítsék a feltöltődésünket. Nagyszerű gyógyvizeink vannak, profi szakemberek állnak rendelkezésünkre, akik egyénre szabott lehetőségeket kínálnak. Egy igazán jó helyen – jó pénzért – tényleg reformételek várnak, van ahol tréningeket és életvezetési tanácsokat adnak… szinte zavarba ejtő ez a sok szolgáltatás.

Én azonban egy passzív „wellnessező” vagyok… Mert mi az, amit eddig kiélveztem egy ilyen helyen? A meleg víz, a hatalmas vacsorák és a finom sütemények. Tehát miért is adok ki ennyi pénzt? A lustálkodásért… mert ha nem itthon vagyok, nem kell főzni, mosni, takarítani. Jókat eszem és iszom, fortyogok a jakuzziban és fekszem a szállodai szobám ágyában.

A minap a férjem felvetette, hogy vegyünk ki néhány nap szabadságot és utazzunk el valahová… egy wellness szállodába… mivelhogy elfáradtunk. És nem csak azért érezzük így, mert egyre nehezebben kelünk fel reggelente, hanem mert kicsit ingerültebbé, kicsit türelmetlenebbé váltunk, rosszabbul teljesítünk mind otthon, mind a munkahelyünkön (ez utóbbi inkább csak a páromra vonatkozik J).

 

Belegondoltam… Kifizetünk egy kisebb vagyont, mivel hogy a 4* a minimum… nem adjuk alább, nem is érdemes. Első nap… szobafoglalás 14 órától, ezért aznap már valahol ebédelni kell, mégsem csobbanhatunk be üres hassal a medencébe. Vizesek vagyunk, én fázom, ezért vacsoráig a legforróbb medencében ücsörgök. Úszni nem tudok, a szaunáért meg sajnos nem rajongok, úgyhogy várom a vacsorát. Hurrá, esteledik – fürdés, készülődés, irány az étterem. Svédasztal… roskadásig tele. Végigeszem, mert hát ezért vagyok itt és ezért fizettem. Has tele, irány a szoba… pihenés és alvás. Másnap reggel időben kelni, mert 10-ig van reggeli és egy óra minimum kell, hogy azt is végigkóstoljam. Has megint tele, irány a medence… fázom… és azt kérdezem, hogy mikor lesz már vacsoraidő… és így tovább minden nap. Ez persze az én szegénységi bizonyítványom, mert lehet ezt sokkal jobban és sokkal okosabban is csinálni. Vehetnék például egy masszázst. Azt is egy vagyonért, mert hiába adnak a wellness csomaghoz kupont, még így is túl van árazva. Egy-két alkalom amúgy sem ér semmit, legalább 5-6 szükséges ahhoz, hogy a fájdalmak és a görcsök elmúljanak.

 

Na, akkor vegyük újra, hogy mit is jelent az, hogy wellness… mert arra van szükségem – egy kis extrára, amit a csengése is ígér – az már biztos. Most nem nézem a pihenés üzleti oldalát, sem azt, hogy gyakran csak egy szlogen, és hogy mennyire divat manapság wellness szállodába menni.

A wellness pihenés és szórakozás is egyben, egy üzenetet hordoz, hogy „érezd jól magad”. Egy magas színvonalú helyen biztosítják ehhez a szép környezetet, az illatokat, az ízeket és a színeket. Ez az… ez az, amit én „haza is tudok vinni”. Magyarán, a wellness bennem van, bennem lehet, ha képes leszek megtalálni a hétköznapok apró örömeit és minden nap teszek valamit magamért. Mert egy-egy hétvége olyan keveset segít, a hatása sem hosszú… ha „stresszmentesen” is jövök haza, netalán kiegyensúlyozottan… akkor is ugyanoda lépek be, ahonnan abba a vonzó környezetbe utaztam pár nappal korábban. Csak már „jóllakottan”.

 

Ebből azt a tanulságot vontam le, hogy a wellnesst – mint érzést – nem szabad csak arra a pár napnyi nyaralásra tartogatnom. Hiszen megteremthetem magamnak bármikor. Megszépítem a közvetlen környezetemet, harmóniát teremtek… vagyis törekszem egy magasabb szintű életminőségre. Úgy, hogy egyrészt időt adok magamnak, lelassulok, csendben befelé figyelek, másrészt megpróbálok egészségesebben étkezni, többet mozogni, kerülni a stresszt és szellemileg feltöltődni. Vagyis csokorba szedem mindazt, ami jó nekem… és megajándékozom magamat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.