Uncategorized

Álom

Megosztás

Telefoncsörgés riaszt fel,

és nagyanyám feszült hangja,

délelőttön is átível

az idő – restet kacagva.

 

Tudatom azonnal tisztul,

egyenest a valóságba,

álomból szakadva indul,

nagy terveket hagyva hátra.

 

Emlékszem, hogy azt álmodtam,

gondoltam egy félelmeset,

álmoskönyvet vásároltam,

kiolvastam a lelkemet.

 

Ugyan már, az eszem tudja,

itt a lelkem – pont most írom,

tollam hegyéből kibújva,

maszatolva a papíron.

 

Valóságom éji arcát,

nagyanyám aggódó hangja,

-mint egy varázslat darabját –

a holnapnak hátrahagyja.

 

  1. október 23.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.