Uncategorized

Óvni a holnapot

Megosztás

Csak néznek rám a falak,

poros arcukon grimaszol a fény,

hideget lehelve felkacag

a múlt, és elterül a kanapén.

 

A bűneim verméből

nagykanállal mert szenny a takaró,

mégis visszatérek, a régtől

óvni a holnapot… az volna jó.

 

Hátamon újra eggyel…

egy fájással vétkek tudatában,

bújócskázom az emlékeddel,

s csak álmodom a dohos szobákban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.