Versek

A régi ház

Megosztás

Már látom a régi házat,

és ahogy közeledem,

egyre nehezebb a levegő,

már látom a hátsó udvart,

amit mindig körbenő

a dudva, és látom ahogy ott állsz,

a napba mosolyogva.

Mintha… valamit mondanál is,

már mennék feléd,

de az édes emlék elé

bekúszik egy másik,

egy szúrósan sötét,

amin épp táncra kért a halál,

és ahogy a szobádba lépek,

a csend gúnyosan rámkiabál.

 

Rámkiabál… harsog, visong

kórusban az ürességgel,

szaladok, de utolér

és a mellkasomra térdel,

hogy még egyszer az arcomba sikítson:

mit akarsz a régi házban,

amiből már kihalt az otthon?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.