Versek

Analízis

Megosztás

Itt lassan vége lesz a nyárnak,

a meleg után jön a fagyos pokol;

emlékszel? Meséltem hogy ősszel megvizsgálnak,

de a szívem már most zakatol.

Majd együtt kattog az agyam egy géppel,

levegő be – levegő ki,

együtt lélegzem a legnagyobb ítésszel,

aki csak a magáét zümmögi.

Olyankor eszemben vagy mindig,

hiszen ugyanazt érzem,

és fájdalmasan rám szakad

ahogy mosolyogva éltél, halálraítélten.

Tudatomban gondolatok üvöltenek,

mi lesz, ha már minden csak egy ölelésnyi?

nem… most nem halhatok meg…

most, hogy már szeretek élni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.