Versek

Az óra

Megosztás

Még megvan a „kakukkóra”,

a falon, az ebédlőben,

emlékszem, még tipegősen

hogy néztünk a mutatóra.

 

Kicsi voltam, elrontottam,

órát tekergettem percre,

nem jár azóta semerre,

a falón lóg, a sarokban.

 

„Szólalj kakukk”, úgy nevettem,

kicsi széken állva vártam,

legyen madár az órában,

madár, ami sérthetetlen.

 

De az óra nem szólalt meg,

apró kakukk benne ragadt,

játszottam és hát azalatt,

eltörhetett egy csavarszeg.

 

Öregedünk, időt húzunk,

néha meg az óra láncát,

és várjuk a kismadárkát,

nem engedjük, nem búcsúzunk.

 

Lemaradtunk… belénk ragadt,

nem szólal meg az az óra,

döglött kakukk egy kampóra

ráakasztva, néma maradt.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.