Versek

Az út

Megosztás

 

Száguldok… egyszer fent, majd lent…

hullámvasúton lovaglom

a végtelent.

Utazom sírva, félve, remélve,

várva, hogy a pillanat egésze

végre az ölembe zuhanjon.

Néha kiszállhatok.

Csak leülök és bámulom

a síneket,

egyszer elfogynak, már jól tudom,

már nem lesz felfelé sem lejtmenet,

nem lesz „megállj”…

csak a lendület, és a félsz

hogy az út…

majd a semmibe vezet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.