Versek

AZ volt

Megosztás

AZ tudta. Látszatunk és valóságunk,

két univerzum, különböztek,

AZ tudta, amit csinálunk,

engem lassan összetörnek.

 

Az otthon nem meleg volt, fojtó katlan,

s AZ rá becsületfátylat húzott,

pokol mélyére zuhantam,

a világom félrecsúszott.

 

AZ látta. Csendben sírtam kis sarkomban,

AZ nevetett csak – bolond vagyok…

hogy a fénybe kapaszkodtam,

mikor ott volt két vasmarok.

 

Vasmarok. Jaj a látszat nagyon szilárd,

és ringbe szállni reménytelen,

a valóság némán kiállt,

ébressz végre fel istenem!

 

Csak nézett! Azt súgta, hogy ezt érdemlem!

A fenyegetés nagy-nagy erő…

földbe tiport, halott szellem,

vak sebekből vérzett egy NŐ.

 

Csak vérzett! Mert az elme, hidd el, az győz!

Az ébredésből sziklát emel…

AZ hiába leplez, kendőz,

oly magasra nem érhet fel!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.