Versek

Belédfeledkezve

Megosztás

Ülünk egy hétköznap megpihent estéjén,

fél szemmel a tévét,

de leginkább téged leslek,

laposan sandítok rád, arcéled elnézném

órákig, szeretem-szerelempercek.

Közben az jut eszembe, hogy

olyan vagy, mint egy nagy madár,

aki ellát a végtelenbe

és mindig a bajok felett száll,

aki felkap a hátára

és elrepít messze…

már egészen nézlek,

csendben, belédfeledkezve.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.