hoztunk mind a ketten ezt-azt,

én a frissen szerzett szabadságom

és hogy te is megtarthasd

a tiéd, lett egy jó nagy poggyász,

amibe néhány rossz szokáson

kívül belekerült némi lemondás,

néha egy kivettünk kevéske bizalmat,

én meg beletuszkoltam két fiúcskát,

akik már félig készen voltak,

de belefért mind, amik nélkül

én már nem akarok lenni,

hogy majd megőszült fejjel

azt mondjam; ezek mi

vagyunk, meg hogy az első kép rólad,

az is megvan – itt bent,

és szeretem, hogy vagy,

és hogy… köszönöm mindent.