Versek

Budapestre

Megosztás

Hát feljöttünk, ide Budapestre,

koszos, mondtam neked gyorsan,

felmentem az emeletre,

tudod, akkor nagyon mérges voltam.

 

Egy furcsa lény gurult az úttestre,

piros szoknya, zöld pulóver,

mintha itt mindent lehetne,

nem szégyellte magát az október.

 

Na feljöttünk, ide Budapestre,

nem láttam a Parlamentet,

nem szalad el – mondtad este,

amikor sétára kaptam kedvet.

 

És meggyűrt mind, a villamos roham,

mint egy nagy, büdös kelepce,

hazamennék – nincs már olyan,

csak a metróalagút helyette.

 

Majd egy este, pesti töksötétben,

egy hídra fel és hídon át,

kocsikáztunk voltaképpen,

hogy megnézzük az ország városát.

 

Láttam… fényruhába öltöztetve,

a Palotafény mosolyát,

fodros Dunát, és felette,

mindent, az aranyszínű kupolát.

 

Akkor este volt, én felébresztve,

magasban az álom-partja,

elláttam… elláttam messze…

s onnan visszanéztem, önmagamba.

 

  1. november 28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.