Versek

Csendben

Megosztás

 

Egyedül maradtam valamivel,

valamivel, amit nem lehet érinteni,

nehéz csend üli a napokat,

talán nincs is rendben semmi,

de nézd… a fájdalom

annyi mindent megmutat;

hogy sír a hegedű,

hogy művészet kövezi az utat,

hogy a szavakká tett betű

tompítja az éveket,

és ha velem bandukol,

legalább nem egyedül megyek.

Felettem kevesebb az ég,

bár most még nem érted,

hogy miért is vagyok néma,

csak figyeld ahogy elhalkul a szó…

és hogy sír a hegedű,

majd azt is meghallod néha.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.