Versek

Égivándor

Megosztás

Esendőség, felismertem,

Jóváhagytam, megértettem.

Célkitűzés, felépülés,

Ráébredés, elengedés.

A gyógyító mindenható,

Beteg ember oly múlandó.

Teremtőnk, ki kezében tart,

Kibogozva a zűrzavart.

Végzetes kór, rossz nyavalya,

Az tudja csak, kinek baja.

Hadat visel, megmérkőzhet,

Viadalt nyer, sosem győzhet.

Méreg folyik az ereimben,

Ezen múlik most már minden.

Meggyőződés megcsappanva,

Hit és remény felcsillantva.

Erőm véges, lassan elfogy,

Új kellene, senki sem hoz.

Testem gyengül, ernyedté vált,

Iszonyodik, aki meglát.

Gyógyulásnak ez az ára?

Keserves a tarifája!

Apró madár, csontja zörög,

Ki suttogva sír, nyöszörög…

Ez lennék én? Satnya, nyeszlett?

Bizalmatlan? Hitevesztett?

Hisz a tollak visszanőnek,

Szebben, mint az előzőek!

Színpompás lesz, tarka, cifra,

Csodára jár, bárki látja!

Aki túlélt szárnyak nélkül,

Idővel már megkeményül.

Új szárnyakkal messze röppen,

Remény szállít a csőrében!

 

2 thoughts on “Égivándor

  1. Ez a legszebb és legmegindítóbb versed! Nagyon tetszik! Legszívesebben most megosztanám az ismerőseimmel! Így tovább és szállj magasba a gyönyörű tollaiddal! ( és a hajad is fantasztikus 😉 )

  2. Letaglózott,földhöz csapott…De!!Erősebb,szebb,kiegyensúlyozottabb és merem leírni boldogabb is vagy,mint előtt voltál!Szívből ölellek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.