Versek

Elmúlt idő

Megosztás

 

Hosszú utat jártam végig,

Mégsem voltam fáradt,

Lábam buzgón vitt a célig,

Soha fel nem lázadt.

 

Olykor sötét erdő kísért,

Megvágtak az ágak,

Esedeztem pár csepp vízért,

Kínoztak az árnyak.

 

Sokszor voltam űzött, rémült,

Lábam vitt előre,

Sebek nyomán szikla épült,

Fel a dombtetőre.

 

Onnan nézek most már végig,

Csodaszépet látok,

Türelemfa nőtt az égig,

Rajta szép virágok.

 

Minden bimbó értem nyílik,

Lubickol a fényben,

Tudod, sohasem volt eddig

Részem ilyen szépben.

 

És táncolok önfeledten,

Helyre került minden,

Persze azért nem felejtem,

Ezt sem adták ingyen!

 

  1. 05.29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.