Versek

Élni

Megosztás

Mama, tudod miattad

vájdling itt a nagytál,

nélküled nem tudnám, hogy

mi a hohstell ott az udvar végén…

ahol ezt-azt hagytál,

ha régen nem a „Holle anyón” alszom el

és a mesékben ébredem…

hol volnék én akkor?

és honnan tudnám,

hogy Te ki voltál nekem?

Azt mondtad,

túl sokat cipeltél

és cipeled még ma is,

és én is mennyit csimpaszkodtam,

hogy engem szeress, csakis…

ma a sok magányos óra,

az lóg a szíveden,

most inkább belül élsz

és a múltat öleled csendesen,

és minden este azt ismétled,

hát… ennek a napnak is vége,

megint vánkosodra érhet

az éjnek sötétsége…

Mama – kicsit nevess most már…

az idő a múltat

a holnapra cseréli.

Félek. Túl sokat dolgoztál

és… nem volt időd, élni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.