Versek

Elsírtam mindent

Megosztás

Már elsírtam mindent, üres vagyok,

könnycseppek útja felég,

már repedve olvad az elfagyott,

szégyellt és rút büszkeség.

 

Krizantém könyörög egy vázában,

gyertyaláng sír, melegít,

előtted térdelek jégruhában,

rajtam már az sem segít.

 

Kezemben csonkig ér a valóság,

egyszer majd csak értem ég,

egyszer majd az eget felém szórják,

kék helyett a feketét.

 

Elsírtam mindent, én üres vagyok,

magamat könnyezem már,

haza az utam már úgy kanyarog,

bánattól a sírba zár.

  1. október 31.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.