Versek

Emlékek

Megosztás

Kicsit széttört a világ,

sodort egy árvíz, hullt virág,

szeretet, ami jött, temetett.

 

Tőled kaptam, fizetem,

mindent megért, ha vihetem,

válaszok, nem voltak, holnapok.

 

Nem adtál, bár kértelek,

kerültek mind az emberek,

mesterkélt, mimikát, a páncélt.

 

Ha a légszomj megmarad,

bűntudat őriz, mint lakat,

földúton, koporsód, búcsúzom.

 

Rámtapadt a szenvedés,

nem jön a szép elengedés,

nem csodát, feledünk, el korán.

 

Túl pár fájó éjszakán,

én most már úgy megosztanám,

emléked, gazdagít, elvezet.

 

Bennem élsz és felbukkan,

itt van a múltunk álmokban,

rádleltem, és újra, születtem.

 

Nézd a fényre fordulok,

örömet érzek, jól vagyok,

szótlanul, fogadlak, társamul.

 

  1. július 20.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.