Versek

Én mesélek

Megosztás

 

Ma egy kicsit lassabb voltál,

ma egy kicsit csendesebb,

majd a temetőben a síroknál,

pihentél egy keveset.

Ott ültünk egy fakeresztnél,

és helyetted – ma, én beszéltem,

ahogy a temetőcsend illata,

úgy szállt a szó, szállt mint régen…

mert a mesék nem fogytak el,

én megőriztem mindet, Mama,

és neked itt a helyed, az én mesémben,

hogy elringasson, megőrizzen…

mint a régi szavak varázslata.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.