Versek

Falevél

Megosztás

 

Csak állt és nézte

a búsan lengő falevelet,

fáradt volt ő is,

mint az a nyár végi mozdulat

és a levegő illata,

ami az orrában maradt.

Arra gondolt, „szegény falevél,

úgyis elragad egy vihar,

mielőtt őszi köntöst öltenél”…

Csak állt, a falevelet nézte;

úgy tűnt, hogy neki integet,

és mikor az felpattant a szélre,

eldöntötte, hogy ő is vele megy.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.