Versek

Felhő leszek

Megosztás

Egy őszes, kecses felhő követett,

elkísért a kapualjba,

melegen rámsötétedett,

majd egy szellőt csókolt a hajamba.

 

Lágyan kísért, sóhajt énekelve,

s velem jött a nagyszobába…

Anyám arcát véltem benne,

cirógatott – mintha Ő is látna.

 

Én láttam… láttam Őt, álomszépnek,

szebbnek még a napfénynél is,

arról mesélt, hogy ne féljek…

hisz egyszer majd… felhő leszek én is.

 

  1. december 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.