Versek

Fotók

Megosztás

Testi látszata létezésnek,

mi az emlékeket híven őrzi,

felskiccelve az öröklétnek,

mely a pillanatot ellenőrzi.

 

Időt megmentve balzsamozunk,

talán felszabadul a végzettől,

nyomot hagyunk és átváltozunk,

arc az illúzió teremtésről.

 

Feltartóztatott jelenetek,

és mi ebben látjuk meg magunkat,

elkattintjuk a fegyvereket,

mert még keressük az igazunkat.

 

Albumba került felvételek,

és a varázsukkal visszanézünk,

őrzünk lelkünkben szép részeket,

mik a készre formált dicsőségünk.

 

Fotók halk szava, lenyomata,

de csak árnyékunkat hordozhatják,

lényeg eldugott indulata,

fényes ígéretek, ezt hazudják.

 

Képek, megfakult történetek,

mint a barlangrajzok réges-régen,

remény nyújtanak, megvédenek

időnk megsemmisülése ellen.

 

2018. 08.14.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.