Versek

Gyémánt

Megosztás

Olyan volt, akár egy szép, kopott kavics,

melyet a tenger mosott partra,

felszín alatt rejtőzött, mint egy hamis,

sötét valóság eldugott darabja.

 

Valaki rátalált, lehajolt érte,

furcsállta hideg tapintását…

egy koszos kis üvegdarabnak vélte,

legyintett – s zsebre vágta a kavicskát.

 

Majd polcra került, elfeledték… fényét,

jeges tüzét sosem mutatta,

hisz az örökkévalóság jelképét,

a gyémántot, csak gyémánt csiszolhatja.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.