Versek

Háború

Megosztás

 

 

Háború dúl, minden sötét,

komor falak piszkos árnya,

rám teríti csúf öltönyét,

mintha megbocsátást várna.

 

Settenkedem, minden léptem

sikátorok mocska fedi,

gyáva vagyok, de túlélem,

ott ahol más nyakát szegi.

 

Háború dúl, én okoztam,

így a világ kitaszított,

elbújok az átjárókban,

hol korábban rózsa nyílott.

 

Emelkedj fel, húzd ki magad!

Könnyes felhőt égszín váltja,

nem lőnek már, hidd el szabad,

aggály nélkül nézhetsz hátra.

 

Háború dúlt, romok között

kincseimet keresgetem,

alant káosz… fejem fölött

verőfényes lett a jelen.

 

  1. 10.02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.