Versek

Hang

Megosztás

Először a szív szakad,

jön a torkot fűrészelő félelem,

kapaszkodás… majd a harc marad,

és végül a csend, mely ott ül a perceken.

 

Akkor elakad a szó,

idő – hasztalan, megannyi némaság,

szégyen nélkül szépre szomjazó,

még kutat, mielőtt végleg kioltanák.

 

Végül megtalál egy hang,

kis gyámoltalan, de talajtól emel,

a hang, mely fájdalomban fogant,

tüdőből tör, ablakot tár… megénekel.

 

Nekem ez mindent jelent…

mintha ez a hang lélekből fakadna,

hogy átugorja a végtelent,

s utolsót sikítson… bele a holnapba.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.