Versek

Holdam

Megosztás

Aznap olyan sejtelmes volt,

hideg, hamuszürke fénye

belém karolt,

– leszek a kísérőd… – mondta

és csendes sóhajomba

mártogatta sugarát.

Másnap a magasba néztem,

egy cseresznyefa tetején

üldögélt éppen,

majd némán követett, mintha

tudná, hogy az én fájdalmam

lebeg az égen.

Most is besüt az ablakon,

hogy megcsókoljon lágyan, majd

párnámra ontva ezüstjét,

hogy az féltve-vigyázva

szóródjon szanaszét,

és táncolhasson az arcomon.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.