Versek

Hős pacsirta

Megosztás

Kedves madár, kis pacsirta

büszkén ül a fán,

ott nevetgél egy kalitka

emlékcafatán.

 

Nem feledi, azt csicsergi

csőre már erős,

ékes hangján elmeséli…

talán ismerős:

 

Szárnyát törték, szél roncsolta,

tikkadt szótlanul,

tollas múltját begombolta,

tudta, megjavul.

 

Hátsó karmát belevéste,

ágak közt lapult,

nem ijedt meg, ha fa kérge

néha meglazult.

 

Dalra fakadt, édes hangja

égen földön szállt,

szürke tollasok haragja

menten rátalált.

 

Sok jóllakott, nyikhaj madár

csipkedve figyelt,

nem értették miért víg dalár

ki ennyit viselt.

 

Kis pacsirtánk mit kacagott,

kinek énekelt?

Életben hogy maradhatott…

hősünk így felelt:

 

Ragadozó azt találja,

aki nem dalol,

de a hangos kis madárka

előtt meghajol.

 

 

  1. 07.06.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.