Versek

Jégkirálynő

Megosztás

Bájos kislány, két kis copfban,

öleléstől elkerül,

dacosan ül, sarka koppan,

nem játszik, csak hátraül.

 

Nőtt a gyermek, leány sorba,

nem szeret és nem mesél,

nem gondozva… letiporva,

fiatal nő ennek él.

 

Telt az idő, asszony sorba,

felszámolva tisztelet,

jégkirálynő szíve csorba,

hűs szerepben tetszeleg.

 

Vén az este, vénült magány,

esély kútja kiapadt,

belsőjét a bú hajdanán,

megrágta, s ő úgy maradt…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.