Versek

Karácsony

Megosztás

Kifakult gömbdíszek téli napon,

fenyőfa illatú emlékek,

ma csak úgy beestünk, hallgatagon,

ma csak a hűs fények beszélnek.

 

Az apró, vacogó gyertyalángot

remények sóhaja altatja,

nézzük a szomorú haláltáncot,

fejünket gyászunkra lehajtva.

 

A régi illatok behúzódnak

sütemény kupacok mélyére,

világod így őrzik, így méltóak,

lopódzva készülnek az éjre.

 

Emlékdobozomból, mint legszebbet,

felhozlak, hogy ma képzeletben,

kicsinyfa csúcsára emeljelek,

hogy senki, soha el ne érjen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.