Versek

Két év mosolyával

Megosztás

 

Ott ültünk csendben,

magunkba nyelve a zűrzavart,

és a kérdés, hogy „igen-nem?”

mint egy félelempalást; betakart.

Majd néhány sóhaj ránkrepült

és reményszárnyakkal cirógatott,

azt súgta: sikerült

és felénk fújt egy papírlapot.

Most itt ülünk, csendben,

két év mosolyával,

látod, minden rendben,

kint lassan tél lesz,

de itt belül, itt belül nyár van.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.