Versek

Közhelyes

Megosztás

 

Lépegetsz, haladsz az úton,

helyes, vagy nem helyes – ezt nem tudhatod.

Te jártad ki, saját múlton

nyugszik minden kő, mi ide juttatott.

 

Jól van ez így… jól megírva,

olykor lankán „úszol”, néha hegymenet,

ám rendes ösvényt megunva

egyszer csak a plasztikjárdát keresed.

 

Ájtatos látnok mutogat

és sejtet égre körmölt, talmi véget.

Faképnél hagyod magadat,

miközben beveszed a tanmeséket.

 

Nem kérdezi, maradsz, jössz-e?

A tömeg mint bamba massza vonaglik,

közhelyeket firkant össze,

prófétád számító – beléd tolakszik.

 

Neked már kicsomagoltak.

Életed kilométerköveinél

új tézisek sorakoznak.

Véged ember, a geil már nyakadig ér!

 

Púderezett pillanatok,

grafittal megrajzolt nyilakat követsz.

Örömkövek – utánzatok,

szikrázóra csiszolt élük húsba metsz.

 

Lépegetsz, haladsz egy úton,

nem kérded, már tudod, hogy ez nem helyes.

Ők járták ki, sivár múlton

nyugszik, álomba firkált, esetleges.

 

2018. 07.03.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.