Versek

Lassíts

Megosztás

A kezemben a gyeplő,

markolom, de húsomba vág,

te csak röpítesz, én rettegek

hogy végzetes ez a gyorsaság.

Vágtádtól felhördül a kanyar,

lassíts… olyan erőtlen vagyok,

a porfelhő mindent betakar…

és már a fontosak lettek

láthatatlanok.

Lassíts, látod… tisztul a táj,

s száguldásod zaját a csend cseréli fel,

a valóság egyre közelebb lép,

és talán azt látja majd,

hogy a karodban viszel.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.