Versek

Legbátrabb

Megosztás

Lehetek én olyan bátor,

hogy csak nevessek,

ha összetörnek?

Hogy ne féljek az elmúlástól,

s malasztból legyen zápor…

az ömöljön, ne a  könnyek?

Hogy a félelmet néhány percre

egy kalitkába zárjam,

és a világgal bűnbe esve

esztelenség legyen társam?

Nem…  nem vagyok én ilyen bátor,

ha kérdeznek, félrenézek,

így születtem, nem merésznek…

de te itt vagy – rám vigyázol,

és most szaladj,

vidd az álmunk nagyon távol…

távolabbra mindenkinél,

ahová csak mi találunk.

S ha megérkeztél, kell hogy lássad,

te voltál most a legbátrabb…

hisz többet adtál fals szavaknál,

te mellém ültél,

és csak csendben… meghallgattál.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.