Versek

Ma csak

Megosztás

 

Mindig vittem egy kis apróságot,

és tudtam, hogy aznap

a te gondtalan kacagásod

lesz, ami majd teríti az asztalt.

Ma már csak zokogni vagyok képes…

ez egészből az asztal maradt,

ma meggyújtok egy vézna mécsest

és elbújok az emlék alatt.

Ha itt lennél, csak lehajolnál…

elfújnád a gyertya lángját,

én azt mondanám – hiányoztál,

és te ezt… egy ölelésbe zárnád.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.