Versek

Majd mesélj el mindent

Megosztás

Régen attól féltem,

hogy így úszom el, félig önmagammal,

s ha van is esélyem,

csak sodródom, megannyi gondolattal.

 

Nemrég még azt hittem,

már nagylány vagyok, láttam én sok ezt-azt,

éltem olyan hitben;

hogy zilált lesz a világ, amit elhagysz.

 

Most, innen már látom,

hogy ami fontos, az már a helyén van,

s marad egy pár lábnyom,

már ha kéred… emléknek, tartalékban,

 

Majd ha egyszer kérdik,

hogyan szerettem, hittem-e, és miben,

ki voltam én végig…

csak mesélj el mindent…s mond el; hogy ki nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.