Versek

Marad-e…

Megosztás

Te egy vitorlást látsz, büszkét, kecsest,

én egy csúnyán hajtogatott

szégyenlős papírhajót,

te egy fiatalasszony csáberejét,

én egy fáradt, lassan ötvenest…

te az édeset, a gömbölyűt,

a békés, vadvirágos mezőt –

és nem látod ha keserű éleimmel vágok beléd,

sem a feldúlt, lerágott legelőt.

 

Félek. De téged még jobban féltelek.

Hogyha mindennek vége kell legyen

marad-e nekünk… belőlem annyi,

hogy a régi kedvvel álmodjak nagyot,

és mindvégig az tudjak maradni,

aki most a szemedben vagyok.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.