Versek

Másik felem

Megosztás

Emlékszem, mikor beköltöztünk az elsőbe,

te meg én, meg a gyerek, akit elhozhattam,

minden nap, ahogy ránéztem a lábtörlőre,

tudtam, jól tettem, hogy én azt mind hátrahagytam.

 

Nem volt szép, aranyos, festettük a falakat,

vettünk ezt-azt, belaktuk, és én féltettelek,

mert az egyik felem, az sajnos – annál maradt,

tél vége volt, aztán tavasz lett, én meg beteg.

 

És ti imádtátok egymást, te meg a gyerek,

szerelem volt ez is, csak amolyan másfajta,

családdá érett a bajokkal – fals hangjegyek,

hallottam fél füllel, már a lelkemet falta.

 

Még maradt egy kicsi, kitartott és megvárta,

hogy – az lelökje a másik felem a hegyről,

kicsi felem, hazatalált és szívét tárta,

hogy összegyógyuljunk az elhozott könnyektől.

 

Emlékszem, te meg én, meg a gyerek, az egyik,

fals hangjegyek és a lábtörlőn penészvirág,

az a  felem már a helyén, nem – annál fekszik,

itt vagyunk, ott vagyunk, s körülöttünk a világ.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.