Versek

Megfeszülve

Megosztás

Kezemben a fegyver könnyed,

és fájdalom szülte,

benned csak a gőgöd csörtet,

úgy ülsz megfeszülve.

 

Én sokszor omlottam térdre,

s nevetve keltem fel,

te csak körbeköpködsz, sértve,

és vadul lélegzel.

 

A világot megvezetve,

magasban a trónod,

mely a bölcsek helye lenne…

most csak te bitorlod.

 

Hajbókolni sosem fogok,

szívemen alázat…

Benned vak gyűlölet dobog,

s büszkeséged áltat.

 

Mint egy bohóc, mert te csakis

mohón tetszeni vágysz…

de mondd, végül tapsolnak is…

vagy csak szánalmat látsz?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.